2010. december 31., péntek

6. hónap - 26. hét

Szia Gyümi!

A 26. hét viszonylag eseménytelenül, sok-sok pihenéssel telt. A szokásos orrduguláson kívül semmi kellemetlenséget nem éreztem, szóval minden a lehető legnagyobb rendben van.

Üknagymamád és Apukád




Voltunk mindkét nagyszülődnél, sőt, meglátogattuk apai Dédidet is, sőt-sőt, még az apai Üknagymamáddal is találkoztunk! Készítettem egy fotót Apukádról és az Üknagyidról. Elmúlt 90 éves és már nagyon várja ő is, hogy a megismerhessen Téged! :-)



Hamarosan itt az új év. Nem terveztünk semmi különöset szilveszterre, itthon leszünk kettesben, pontosabban hármasban :-) Készítünk pogácsát, Apukád lencsét főz, vett nekünk gyerekpezsgőt, amit szépen benyakalok majd. Szerintem Ő se viszi majd túlzásba a duhajkodást! :-) Szóval szépen csendben, magunk közt lépünk (vagy netán alszunk) át majd 2011-be.

2010. december 24., péntek

6. hónap - 25. hét

Szia Kincses!

Ma december 24-e van, karácsony ünnepe kezdődik. Folynak a készületek itthon. Tegnap bejglit sütöttünk Zsókával (Apukád általi jóbarátunk, hamarosan megismered). Kicsit túllőttem az élesztőt, szóval nem lett százas, de azért nagyon finom. :-) Tegnap Apukád beállította a karácsonyfát is, amit már múlt héten megvettünk. Az ajándékok is be vannak csomagolva, nemsokára előkészítem a vacsihoz a pulykát. Apukád még dolgozik sajnos, de nemsokára Ő is itthon lesz és idén már nem is tekereg sehová. Holnap az én rokonaimmal töltjük a napot, és még este utazunk Szentlőrincre, ahol maradunk is sokáig és nagyokat fogunk pihenni. Idén karácsonykor még a lehető legkényelmesebben utazol majd (az én pocakomban), de jövőre már aktív részese leszel minden eseménynek! Már alig várjuk!!!

Ezen a héten is itthon pihentem Veled együtt. Nagyon aktív voltál és vagy még mindig, minden egyes mozdulatod, jelzésed mosolyt csal az arcomra, így szinte egész nap mosolygok! :-) Tegnap mondjuk nagyon fájt a derekam és estére a bal kezem is megint fájt nagyon, de mára már mindezek javultak (és előbb-utóbb el is múlnak). 

Most folytatom a teendőimet, de ígérem, még ma jelentkezem, mert mindenképpen meg szeretném osztani majd Veled is azt a szeretetteljes hangulatot, ami körülvesz bennünket...
.................................
Itt vagyok ismét. Már túl vagyunk a vacsorán is, nagyon finomra sikerült. Most már tényleg kezdődik a pihenés, semmi mást nem kell csinálnunk, hurrá! :-)
Boldog karácsonyt kívánunk!









2010. december 17., péntek

6. hónap - 24. hét

Szia Gyümi!

Mizu? Tényleg olyan jól vagy odabent, mint ahogyan én azt gondolom? Mert akkor nagyon jó nekünk! :-) Voltam a héten a doktorbácsinál, vittem a labor eredményeimet. Azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendben van és nem kell semmi plusz vitamint vagy bármit szednem, mert mindenből van elég és a vércukorszintem is jó. Szóval minden jut neked, amire csak szükséged van! :-)

Egyetlen aprónak tűnő, de nagyobbacska dolog zavarja csak meg a hétköznapokat. Mégpedig egy olyan "kispatak", ami arany színben "csordogál". Kinyomtad belőlem, ez van, mit szépítsem. Egyenlőre megbirkózom vele, de nagyon remélem, hogy mihamarabb "visszafolyik" majd és nem fog többé zavarni. Eddig annyira büszke voltam Rád, hogy még nem került sor erre a kellemetlenségre, de hát mit tegyünk, ez az élet rendje.

Ezen a héten már nem dolgoztam és bevallom, kicsit el is lustiztam ezt a pár napot. Ezt-azt csináltam, de inkább semmit, mint valamit, ha érted... :-P Illetve egy dolgot mégis! Mert elkezdtem egy babanaplót szerkeszteni. Természetesen Neked, hogy ha majd nagyobb leszel, akkor kezedbe vehesd és olvasgathasd. De ha jól sikerül, akkor lehet, hogy - ha nem is a Te példányod másolatait -, de  közkinccsé teszem. Kerestem és találtam nagyszerű idézeteket és verseket, ezek közül egyet megosztok Veled.

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

Azt kérdezed tőlem hogyan vártalak?

Mint az éjszakára fölvirrad a nap,
mint a délutánra jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi a förgeteget-
ezer pici jelből tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel a nap sugarát,
fagyos téli este jégcsap illatát,
mint az alma ízét, tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat, záport a virág,
mint patak a medrét, madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget-
mindenkinél jobban téged így szerettelek.

Ugye, hogy milyen szép? Jaj, a szívem is megtelik az érzéssel...

2010. december 8., szerda

6. hónap - 23. hét

Szia MiniPötty!

Bizony-bizony, elkezdődött a 6. hónap! Hogy rohan az idő!? Ugyan ilyen arányban növekszik a pocakom is - és még egy-két testrészem, de erről inkább hallgatok - :-) Ajjaj, már annyira mocorogsz, hogy nem győzöm bámulni a pocakomat! Bukfencezel, csuklasz, rugdosódsz és a hasam csak úgy hullámzik! Leírhatatlanul csodálatos érzés! Esténként csak fekszem a kanapén és nézlek, csodállak... Kezem a pocakomon és érzem, ahogy bukfencezel odabent. Még van helyed, de lassan már nem lesz lehetőséged így mocorogni. Már vagy fél kiló lehetsz, édes teher... :-)

Ezen a héten dolgozom utoljára ebben az évben, jövő héttől hangolódunk a karácsonyra. Apukádnak sajnos muszáj még dolgoznia, de az ünnepek már békében és remélhetőleg nem végkimerülésben telnek majd (tavaly bizony annyira kimerült szegény, hogy 25-én alig bírt magához térni). Reméljük, hogy idén már nem lesz ilyen, hiszen tavaly még az új lakásban kellett tenni-venni, idén viszont már egy kész otthonban töltjük majd a karácsonyt. 

Képzeld, múlt vasárnap Apukád és az asztalos barátunk, Attila összerakták a szekrényedet! Miközben ők szorgalmasan dolgoztak, én ebédet készítettem nekik és nem mellékesen megörökítettem őket. Attila nagyon jó fej, és nagyon jó barát. Igazából tanítványom, de sajnos már régen volt alkalmunk táncolni. Ő készítette a konyhabútort is, ami pont tavaly karácsonyra lett kész. Pontosabban pénz hiányában nem lett kész teljesen, de idén befejezzük.



Hétfőn voltam a védőnőmnél. Már írtam Neked, hogy egy nagyon szimpatikus, kedves lány. Kb. 6 hetente kell hozzá mennem, ilyenkor leméri a pocakom kerületét, a súlyomat és most először meghallgattuk a szívverésedet is. A súlyom a pocakom méretével arányosan növekszik, szóval nincs gond, bár az biztos, hogy raktároztam Neked tápanyagot. :-) A szívverésedet hallgatni pedig valami csoda! Mint egy lódobogás! Hangos és erős és csak úgy zakatol! 
Kedden pedig terheléses cukorvizsgálatra, illetve laborra kellett mennem, aminek a leletei jövő héten lesznek meg és azokkal megyek majd jövő héten a doktor bácsihoz. A 2 dl cukros vizet nem volt gond meginni, mert Te magad is szereted az édességet - hiszen eddig még nem szóltál, hogy ne egyik csokit -, de van, aki rosszul lesz tőle. Igazából az sztk-s labor dolgozóitól sokkal inkább rosszul lehet lenni, valami elképesztően rosszul bánnak ott az emberrel. De több szót nem is érdemes fecsérelni rájuk. Ha már ott voltam a rendelőben, elmentem fül-orr-gégészetre is, hogy megmutassam magam egy orvosnak, mert mint ahogyan már korábban említettem Neked, nagyon kiszárad az orrom és olyan, mintha el lenne dugulva. Erre mondta a védőnőm, hogy ez természetes élettani jelenség, szóval Veled biztosan nincs semmi baj - és ebben ezer százalékig biztos is vagyok -, de az én hogylétem miatt jobbnak láttam megmutatni magam egy szakembernek. A doktornő megvizsgált és azt mondta, hogy makk egészséges vagyok és hát tényleg amiatt van a légzési nehézség, mert Te cseperedsz odabent és helyet kell csinálnod magadnak. Kaptam egy olajos cseppet, amit azóta esténként használok és láss csodát: már tudok aludni éjszaka!!!! :-))) A kézgörcsök még megmaradtak, az sajnos nem olyan jó. Napközben is zavar, de éjjel arra ébredni, hogy alig tudom megmozdítani az ujjaimat, az nagyon rossz. Szedem a magnéziumot, más egyebet nem tehetek és előbb-utóbb biztosan jobb lesz ez is. Mint ahogyan azt a calcium mennyiséget is igyekszem pótolni, amit szükségesnek véltél magadévá tenni és azóta a körmöm ismét a régi. :-)

Szóval én jól vagyok, Te mégjobban, tehát aggodalomra semmi ok!
Nemrégen beszéltem telefonon pestiNagyival és kérte, hogy adjam át Neked a sok puszit, amit küld!  És persze az összes nagyszülőd is puszil Téged és most ezt leírom Neked, de ha itt leszel a karomban, akkor ezerszeresen is átadom majd. Persze akkor már Ők is, mint ahogyan mindannyian, akik nagyon szeretünk és várunk Téged!

2010. december 5., vasárnap

6. hónap - 22. hét

Szia Pindúr!

A héten jön Attila, az asztalos barátunk segíteni összeszerelni a bútorodat. Nagyjából már kitaláltuk, hogy mi hová kerül, de hát majd ha minden ott lesz, ahová gondoltuk, akkor derül ki, hogy kényelmes-e. Minden esetre, mire megérkezel, már minden a helyén lesz :-)

Ami a közérzetemet illeti, változatlan. Sokszor eldugul az orrom, erre sós oldatú orrspray-t használok. Éjszaka pedig többször ébredek arra is, hogy begörcsöl a kézfejem. és emiatt elkezdtem Mg-t is szedni. A Ca-t már rég óta szedem, csak eddig pezsgőtabletta formájában, most viszont már kapszulában, mert hogy kell a kis csontjaidnak. Ezeket leszámítva továbbra sincs semmi olyan kellemetlen vagy netán rossz érzés, ami a Te egészségeddel függne össze, mert mindaz a tünet, ami van, az élettani, tehát azért jelentkezik, mert Te fejlődsz odabent. És én egyáltalán nem bánom, mert tudom, hogy szép és erős kisbaba leszel. Képzeld, annyira mocorogsz, hogy szinte minden pillanatban történik valami! Annyira, de annyira jó érzés, hogy a pocakomban vagy. Tegnap este egy baráti összejövetelen az egyik anyuka (2 hónapja született a 3. kislánya) mondta, hogy Ő néha még ma is megfogja a pocakját, mert mintha érezné a mozgást... :-)

És hát a legjobbat el sem meséltem még! A héten pénteken voltunk Dumaszínházban - ahol vicces bácsik beszélnek vicces dolgokról viccesen és mi, nézők ezeken nagyokat nevetünk -, ez volt Apukád egyik születésnapi ajándéka tőlem. Teljesen véletlenül (bár mondhatnám azt is, hogy a szervezés csúcsa), 30-as sorszámú asztalt kaptunk közvetlenül a fellépők előtt, amolyan VIP-szerűen. Nagyon sokat nevettünk, az utolsó fellépőn már majdnem sírtunk is! :-)))) És Te is nagyon jól érezted magad, mert először éreztem a kis lábaidat, ahogyan jelzed, hogy hallod és érzed a külvilágot! És a héten a csuklásaidat is elkezdtem érezni, ez még viccesebb, mint a vicces bácsik! :-) Volt olyan, amikor egyszerre csuklottál és rugdosódtál, tehát a pocakom jobb és bal oldalán egyaránt éreztem a mocorgásod! A folyamatos bukfencezés már sztenderd érzés, ilyenkor mindig keményen befeszül a pocim. Egy szó mint száz, vígan élsz odabent és reagálsz a külvilágra!

Mi pedig vígan lessük minden mozdulatod és mosolygunk, amikor jelzel nekünk!

2010. november 28., vasárnap

5. hónap - 21. hét

Szia MiniPötty!

Ez a hét bizonyos szempontokból nem tartozik a legkedvesebbek közé, viszont a kellemetlenségek mellett csodálatos dolgok is történtek! A kellemetlen rész is csak a közérzetemre vonatkozik, nem pedig Rád. Kedden kezdődött és csak hétvégére múlt el, hogy a hasamban bal oldalon - ahol elvileg a kis fejecskéd van - szúrást éreztem. Viszont ezzel együtt azt is éreztem, hogy nem Veled van baj, hanem hogy "csak" beszorult a levegő. Kis fekvéssel és mély hasi légzéssel el is múlt mindig, de sajnos többször előjött. Valamelyik nap az irodában is le kellett egy kicsit feküdnöm a földre, de végül megszűnt a szúrás. Mostanra pedig már egyáltalán nem érzem! :-) Ezzel együtt azt is éreztem, hogy nagyon-nagyon mocorogsz és folyamatosan feszült a pocim. Ez persze jó érzés, mert így tudatod velem, hogy minden rendben van.

Egyik este tonhalas pirítóst vacsoráztam és este 11 óra körül eléggé rosszul éreztem magam, mert hányingerem volt és éreztem, hogy a gyomromban komoly harc dúl. Végül elmúlt a rossz érzés és reggelig tudtam is aludni, szóval mostanra már nincs semmi baj! Minden esetre a tonhalat egyenlőre kiiktatom az étrendemből. Bár igazából nagyon szerencsém van, mert eddig semmire sem mondtad, hogy nem ízlik Neked, és szerintem a tegnapi rosszullétem sem miattad volt, hanem az étel minősége miatt. Van még egy "tünet", ami szintén ezen a héten jelentkezett, mégpedig az orrszárazság és a légzési nehézségek. Előbbi elalváskor zavaró, utóbbi pedig napközben is többször, pláne, hogy ha gyorsan beszélek. Hát igen, lassítani kell a tempón, nem vagyok már egyedül... :-)

És ami a hét legcsodálatosabb pillanata, hogy Apukád 30 éves lett! Nagyon izgultam, mert szerveztem neki egy meglepetésbulit. És mivel tudtam, hogy sejti mire készülök, így barátai segítségével a héten elterelő hadműveletbe kezdtünk! És annyira jól sikerült az elterelés, hogy igazi meglepetés lett, amivel mindannyian nagy örömet szereztünk Neki! Nagyon-nagyon jó baráti társaság jött össze; szinte mindenki el tudott jönni, akit hívtam és mint utólag kiderült, szinte mindenki ott volt, akire Apukád maga is gondolt volna. Nagyon klassz barátok, akikre messzemenőig lehet számítani bármikor! Nem csoda persze, mert a jó vonzza a jót és Apukád nagyon az! Készültek fotók is, amiket remélem hamarosan megkapok és akkor mutatok majd Neked is párat.

Persze, gondolom már magad is nagyon hiányolod, hogy Apukádat még egyáltalán nem láttad. Az én hibám, de most pótolom ezt a hiányosságot. A hangját már nagyon jól ismered, mert Ő az, aki rajtam kívül olyan szeretettel szól hozzád. Tudod, Neki van az a dörmögős hangja! :-) És bár nem ír(t még) Neked, tudnod kell, hogy nagyon-nagyon szeret Téged! Ez a fotón a nyáron készült. 

2010. november 21., vasárnap

5. hónap - 20. hét

Szia Gyümi!

Kicsit később írok a szokásosnál, de minden rendben van, csak a fáradtságom az oka. A héten megvettük a kiságyadat és a szekrénysorodat, szerintem nagyon szép és praktikus mindkettő. Egy olyan ágyban fogsz aludni, amelyből ha majd nagyobb leszel, először kiveszünk pár rácsot, hogy egyedül is ki-be tudjál mászni, aztán levesszük a rácsot és átalakítjuk kisággyá.

És vettünk egy hatalmas szekrényt is pelenkázó komóddal, amibe a ruháidat fogjuk rakni. Amikből már most annyi van, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele. Apukád nagynénjééktől, Bözsééktől és Bácsikádéktól, Csabiéktől is rengetek ruhát kaptunk. Szandra, Emma és Rella hordta őket, csupa szép kislány, így biztosan Te is nagyon szép leszel bennünk. Persze, ha a végén kiderül, hogy mégsem kislány leszel, majd legfeljebb a rózsaszínű ruhácskákat nem adom rád, a többi úgyis unisex :-)

Apukád a hétvégén elkészítette az első fotót rólam, megmutatom magam Neked. Bár a világon  mindenkinél Te ismersz a legjobban, még kell pár hónap, amíg egymás szemébe nézhetünk. Sokat gondolunk Rád és nagyon várunk!

Amúgy mindketten jól vagyunk, Te is és én is. Két hete a szempillámra volt szükséged, a héten pedig a körmöm kell Neked. :-) Most olyan rövid, mint gimnazista koromban. Kicsit furcsa, hogy érzem az ujjhegyemet, szinte érzékeny is. Mint ahogyan a fotón is láthatod, hatalmas a pocakom, ami nem csoda, mert a múlt héten volt a becsült súlyod 320 g. Ez elsőre nem mond semmit, de elvileg csak a 22. hét környékén kellene, hogy 300 g fölött legyen a súlyod. De bírom, bírlak, nincs semmi baj! Van persze, amit sokkal nehezebb megcsinálni, mint pl. a cipőfelvétel, meg hát hajolgatni se jó, de ha ezeket nem, vagy pihengetve csinálom, akkor nincs semmi gáz. Szóval hidd el, minden rendben van veled, és tudom, hogy a körmömet is csak addig fogyasztod, amíg megerősödnek a kis csontjaid! :-)

Szeretünk...

2010. november 11., csütörtök

5. hónap - 19. hét

Szia Egyetlenünk!

Nagy nap volt a mai! Nemrég értünk haza az ultrahangról és megtudtuk, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van veled. És hát ami a legfontosabb, hogy a doktornő azt mondta, hogy "lány-gyanús" vagy, de hát ez még nem 100 %. Legközelebb csak 10 hét múlva kell mennünk újra, de nem fogjuk kibírni addig, hogy ne lássunk, úgyhogy mindenképpen elmegyünk még karácsony előtt egy 4D-s ultrahangra. És képzeld, Apukád is bejött a vizsgálatra és - bár én nem láttam őt, mert messzebb volt tőlem - azt mesélte, hogy izgalommal nézett téged. Nagyon-nagy boldogságban vagyunk! :-) Előbb-utóbb Ő is fog írni neked, ígérem... Mocorogtál, és kitátottad a szád és kortyoltál és hallottuk a szívverésedet is...

A héten már nagyon mocorogtál. Hétfőn este feküdtünk a kanapén és néztük a TV-t és egyszer csak éreztem, ahogy elönt az a fajta boldogságos forróság, amit egy szerelmes film csúcspontján szoktam érezni (amikor hevesebben kezd verni a szívem és majdnem kicsordul egy könnycsepp) és ezzel egy időben nagyon-nagyon megfeszült a pocakom. És odatettem a kezem, hogy megsimogassalak, és képzeld el, hogy mint egy kis alma, kidudorodtál a jobb oldalon! (És most, ahogyan ezt írom, ismét érezlek Téged. Mintha csak tudnád, hogy Neked írok és megköszönöd a gondolatokat...) És amikor megéreztelek, gyorsan szóltam Apukádnak és odatette Ő is a kezét és Ő is érzett Téged... És képzeld, megijedt! Annyira aranyosan reagált, imádtam! "Szerim, Ő tényleg itt van! És nem fáj? Te jó ég!" Aztán még mondta, hogy szoknia kell a gondolatot... De azóta már gyakorló, mert hogy többször is érezlek, már nagyon sokszor. És neki is igyekszem átadni az érzést, ezt a csodálatos állapotot, ezt a varázslatot...

2010. november 6., szombat

5. hónap - 18. hét

Szia Gyümi!

Apukád hív így, mert hogy gyümölcs vagy, a szerelmünk gyümölcse... :-)
Hát már nagyon érzem ám, hogy idebent vagy! Többször is feszül a pocakom és repdesnek a pillangók odabent! Továbbra is nagyon jól alszom (mert Te is) és csak a cici-növekedés miatti fájdalom maradt meg az elmúlt hónapokból.
És képzeld, nagyon-nagy hírrel szolgálhatok! Tegnap elhoztuk Bodrit! Na, ő nem egy kutya, hanem a (régi)új autónk, amiről múlt héten meséltem Neked. Skodri-Bodri... :-P
Nagyon szép, nagyon nagy és nagyon szeretjük!

Akárcsak téged! Jövő héten csütörtökön megyünk végre ultrahangra. Már nagyon várom, mert ezer éve nem láttalak! Apukád is jön, remélem a doktornő beengedi majd a rendelőbe (persze, hogy beengedi!). És nagyon reméljük, hogy megmutatod magad és ha legközelebb írok, már a neveden szólíthatlak! Addigra ígérem, meg lesz a fiúnév is...

Apropó, név! A helyzet az, hogy lehet, hogy mégsem Herédi-Nagy lesz a vezetékneved. Amikor Apukád ezt először felvetette, a hangzása miatt mentem bele, de megmondom őszintén (és azóta van bennem ellenérzés ezzel kapcsolatban), hogy jobban örülnék, ha az Ő neve lenne előbb... Nem vagyok egy harcos feminista és az én vezetéknevemhez sem ragaszkodom; az maximum azért jó, hogy ne legyél egy Nagy a sok közül, hanem az egyetlen Nagy-Herédi legyél (kivéve persze, ha testvéreid születnek).

No tehát, rajtad múlik, hogy jövő héten hogyan köszöntelek... Persze nem fogunk haragudni, ha szégyenlős leszel, mert előbb-utóbb úgyis megtudjuk, kit is hoz nekünk a tavasz!

2010. október 29., péntek

4. hónap - 17. hét

Szia Édeskrumpli!

Annyira, de annyira jó kisbaba vagy és annyira széppé teszed számunkra a várakozást, hogy még erősebb boldogság vesz körül bennünket. Nagyon szeretek várandósnak lenni. Csak mosolygós emberekkel találkozom, mindenki érdeklődik és kifejezi a jókívánságait és mindenki vigyáz rám... Ez egy nagyon szép időszak és nagyon boldogan élem meg.

A fejlődésedről még mindig csak az interneten tudunk tájékozódni, mivel csak két hét múlva láthatunk újra. Az egyik weboldal szerint akkora vagy, mint egy édesburgonya :-) 

Tegnap éjjel megint rólad álmodtam. Azt álmodtam, hogy vállig érő göndör barna hajad van... Hmm, Apukád pont így néz ki... de álmomban Te nem voltál borostás! :-)))))

Minden este amikor lefekszem, Apukád is odakucorodik mellém és meghallgatjuk Veled az altatót. És azóta is minden éjjel alszol és így én is. Reméljük, hogy tényleg fogsz emlékezni a dallamra és ez a jóságod megmarad születésed után is.

Képzeld, egy nagy döntést hoztunk ezen a héten és részben már végre is hajtottuk! Ugyanis eladjuk Csibét, a kis Suzukit és egy nagyobb - még nincs neve - autót veszünk, mégpedig egy Skoda Fabia kombit, hogy majd minden elférjen benne. A megállapodások már meg vannak, jövő héten ütjük nyélbe az üzletet. Jó, mi? :-)

Szeretünk...

2010. október 22., péntek

4. hónap - 16. hét

Szia MiniPötty!

Már alig vártam, hogy írhassak Neked, mert ezen a héten tényleg elég sok minden történt, és minden kivétel nélkül nagyon-nagyon boldogságos! 

A tudomány szerint ezen a héten már megmozdultál és ha nem az első babánk lennél, akkor már biztosan érezném is.  És tényleg! Olyan érzés volt, mintha egy kis pillangó rebbent volna meg odabent! Ráadásul úgy tűnik, hogy ellebegtél a hugyhólyagómtól (bocsánat, másképp ezt nem tudom leírni), mert hogy ezen a héten már csak egyszer kellett kimennem éjjel pisilni és napközben is kevesebbet pisilek. Köszönöm, hogy ilyen aranyos vagy velem! :-)

Persze ennek van egy emocionális megközelítése is, amit Apukáddal mindketten örömmel hangoztatunk! Mégpedig az, hogy bácsikádéktól kaptunk egy felhúzható zenélő játékot, ami azt a zenét hallatja, amit az előző bejegyzésben bemutattam Neked. Minden kisbabának van ilyen az ágyánál, hogy könnyebben alhasson el. És mi ezt a játékot egy kivételével minden este felhúztuk, miután bevackolódtunk az ágyba, és a pocakomra téve meghallgattuk Veled... Amit mondani szeretnék, hogy mivel hallasz bennünket és hallod a körülötted történő hangokat, így biztosak vagyunk benne, hogy tetszik Neked ez a dallam és nyugodt álomba szenderülsz, amikor ezt hallod... :-)

Egy másik fontos dolog, amit szeretnék Veled megosztani, hogy ma kaptam meg az integrált teszt eredményét. Ez a teszt arról szól, hogy megmutassa, egészséges kisbaba vagy-e. És örömmel tudatom Veled és mindenkivel, aki ezt a naplót olvassa, hogy igen! 1:37000 a valószínűsége annak, hogy valami baj lehet. És hát az kizárt, hogy pont Te legyél a harminchétezredik! :-)))))

Lehet, hogy bután hangzik, de olyan erős baba vagy bennem, mint a csuda! Nagyon jó kis energiáid vannak, pont mint a szüleidnek! :-)

Múlt hétvégén voltunk Apukád Dédijének a 90. születésnapján. Mondtuk neki, hogy tavasszal Üknagymama lesz, képzelheted, mekkora volt az öröm! 

Nagyon vár Téged mindenki!

2010. október 14., csütörtök

4. hónap - 15. hét

Szia Pindurunk,

Tegnap voltam az integrált teszt 2. vérvételén. Nem fájt, nem kell izgulni :-). Csak az abszurd, hogy maga a vérvételi procedúra 40 perc volt úgy, hogy kismamaként elvileg elsőbbséget élveznék... Az eredmény csak később lesz meg és azt is majd az orvosnak küldik. Hozzá pedig csak 4 hét múlva megyek újra, szóval addig nem fogom tudni az eredményt. De abban azért bízom, hogy ha baj lenne, akkor szólnának... De hát miért is lenne baj, ugye?

Aznap, tehát november 11-én kell mennem újra ultrahangra is. Direkt estére kértem időpontot, hogy Apukád is jöhessen és végre ő is megcsodálhasson téged! Még az is lehet, hogy végre megmutatod magad és tudni fogjuk, hogy kit is várunk ilyen nagy szeretettel, szeretetben.

Egyébként az éjjel pont ezzel álmodtam. Mégpedig azt, hogy bent voltunk az ultrahangos rendelőben és a doktornő egyszer csak ránk nézett és azt mondta, hogy "kislány"! Meséltem Apukádnak, aki mosolygott a borostás bajsza alatt, mert előző nap ezt a dalt küldte neked:


Én pedig ezt a dalt küldöm, amelyre Betti nénikéd hívta fel a figyelmemet:


És végül, de nem utolsó sorban, hallgasd ezt a dalt is, hogy  ha majd a karunkban tartunk, felismerd a dallamot és nyugodt, szép álmod legyen mindig...

2010. október 8., péntek

4. hónap - 14. hét

Pindurom!

Rövid leszek, és csak a lényeget írom:
Jól vagy és jó kisbaba vagy, én is jól vagyok, Apukád is jól van és az összes Nagyszülő is jól van, és nagyon várjuk már, hogy megtudjuk, kisfiú leszel-e vagy kislány! :-)

Tegnap Apukáddal a lánynévre kezet ráztunk: Herédi-Nagy Odett lesz a neved. Ugye Neked is tetszik? :-) Jaj, de szép is így leírva!

Fiúnévben még nem döntöttünk, több befutó is van: Csongor, Botond, Dávid... (és ez már egy szűkített, de koránt sem végleges lista).

Szóval haladunk az eldöntendő és elvégzendő dolgainkkal, hogy mire megérkezel hozzánk, minden teljes legyen körülöttünk!

2010. október 2., szombat

4. hónap - 13. hét

Szia Pindur!

Az a nagy hír, hogy nincs semmi hír! :-) És ez így jó. Mert szépen növögetsz idebent és továbbra is sokat szundizol. A nagyvilágban sincs semmi extra.
Apukáddal azon gondolkozunk, milyen változtatások lesznek szükségesek az otthonunkban az érkezésed előtt. Még van időnk szerencsére, úgyhogy nem kapkodjuk el. Azt a szobát kapod majd, ami jelenleg a mi hálószobánk, úgyhogy egy frissítő festés biztosan lesz majd ott is és a mi 'új' hálószobánkban is.
De túl sok dolgot nem tervezünk egyenlőre.

Szóval tényleg minden rendben van, a közérzetem is változatlan és a szeretet is, amellyel várunk!

2010. szeptember 23., csütörtök

3. hónap - 12. hét

Pindurom!

Annyira nyugodt kisbaba vagy, hogy szinte hihetetlen! Szerdán voltam ismét ultrahangon, ahol a doktornő alig tudott felébreszteni, hogy mindenhonnan megnézhessen! :-)
Aztán amikor végre sikerült egy kicsit, láttam, ahogy mozogsz és lebegsz és ficánkolsz és aztán pár másodperc múlva ismét mély álomba merültél (szerencsére ez a pár másodperc elég volt, hogy lemérjenek). Szóval minden a lehető legnagyobb rendben van!
Már 6 cm vagy és ábrázolódnak a végtagjaid és az orrcsontod is! Jaj, már alig várom, hogy lássalak!

Pontosabban, hogy lássunk!
Apukád egy tündér! Eddig is a tenyerén hordott, de mióta beköltöztél a pocakomba, még inkább így van. Nagyon szeretem őt...



A fényképen látszik, hogy a méreteid alapján születésed időpontját április 8-ról április 2-re módosították, bár naptár szerint pont az én születésnapomon, tehát április 6-án fogsz születni. Így vagy úgy, de nagyon nagy ajándék leszel!
Az ultrahang után voltam vérvételen, hogy kiderüljön, egészséges vagy-e. Ennek a vizsgálatnak a másik része majd október közepén lesz és az eredmény pedig csak október végén, de én addig is tudom, hogy minden rendben van veled! :) Már nem görcsöl a pocim, bár még mindig rengeteget kell pisilnem és a cicim is még mindig fáj és nő (ennek Apukád nagyon örül), szóval minden rendben van velem is.

2010. szeptember 14., kedd

3. hónap - 10. hét

Szia Pindur!

Úgy látom, még mindig jól vagy :-) És képzeld, én is! 
A héten mentem vissza a dokihoz, vittem a laboreredményeimet. Minden a lehető legnagyobb rendben van. Mondtam, hogy az ultrahangos doktornő jelezte, hogy kisebb a helyed, mint a szokásos és hogy néha görcsöl is a pocim, de azt felelte, hogy emiatt nem kell aggódnom. És a hét második felében már szinte alig görcsöltem, úgyhogy kezdek megnyugodni... :-)
És hát továbbra is a cicim mérete és a gyakori pisilés tudatja csak velem, hogy ketten vagyunk - a rosszullétek elkerülnek :-) Nagyon rendes kisbaba vagy ám!

Ami a doktort illeti: többen írtak vele kapcsolatban egy fórumban (nem itt) és mindenki hasonlókat tapasztalt, mint én. És azt mondták, hogy ne vegyem a lelkemre, mert ő ilyen: volt olyan kismama, akit a szülőszobában sem ismert meg elsőre... :-) Szóval emiatt is megnyugodtam.
Emlékeztettem a 12. héten esedékes Down-kór szűrésre, mert hogy elmúltam 35 éves, mire felkiáltott, hogy "Jaj, hát Maga az!?"
Szóval jövő héten megyek erre a vizsgálatra. Apuddal úgy döntöttünk, hogy az UH+laborvizsgálatot választjuk, ami sajnos pénzbe kerül ugyan, viszont veszélytelen. Nagymamád pedig hozzájárult ennek a vizsgálatnak a költségeihez. A másik lehetőség a magzatvízből vett minta lenne, ami ingyenes, viszont veszélyes. És mi nem akarunk semmilyen veszélynek kitenni...

Egyelőre ennyi :-)

2010. augusztus 31., kedd

2. hónap - 9. hét

A második ultrahang.
Mára rendelt vissza a doktornő. Kicsit izgultam, hogy mit fog mondani, mert hogy két hete azzal engedett el, hogy kisebb a petezsák, bár azt nem mondta, hogy mihez képest.
Szóval, ma is ugyanezt mondta. Meg azt, hogy igazából nem tudja az okát és nem is érti, de ne izguljak és majd a 12. héten menjek újra.


Viszont Pindur szépen növöget, már 2 cm! Őrület! És hihetetlen! :-)











Tegnap voltam a területi védőnőnél. Nagyon szimpatikus lány, részletesen elmondott egy csomó mindent és végre kérdezhettem is és válaszolt is a kérdéseimre.

Ami a közérzetemet illeti: a cicim majd' leszakad, nagyon gyakran 'kisvécézek' és nagyon ritkán 'nagyvécézek'. Nyomom a joghurtot, az mintha egy kicsit segítene, de a védőnő javasolta a Tamarin szilvalekvárt. Kipróbálom, ha nem javul a helyzet.

Amúgy minden a lehető legnagyobb rendben! :-)

2010. augusztus 30., hétfő

2. hónap - 6. hét

Pindur!

Hát tényleg idebent vagy!? Még mindig alig merem elhinni!!! :-)
Ma volt az első ultrahang. Ott vagy és ver a pici szíved! Láttalak és hallottalak!

Fantasztikus érzés volt, azóta sem tudom letörölni a mosolyt az arcomról. :-D
Kaptam képet is rólad, az első fotó... Amit mms-ben el is küldtem Apukádnak... aki felhívott, hogy úgy, de úgy dobog a szíve és annyira boldog! És hogy vigyázzunk magunkra... :-P
Szeretem őt... és Téged is nagyon!










Ami a közérzetemet illeti: totálisan elkerülnek a rosszullétek. Mintha nem is lennék más-állapotban...

Két tünetem van mindössze: fáj a cicim (de az nagyon) és sokat pisilek. Illetve még egy van: nem nagyon tudok vécézni... :-( Ez lehet, hogy amiatt is van, mert mióta tudom, hogy van egy Pocaklakóm, abbahagytam a cigizést. Majd holnap megkérdezem erről az orvost. Már ha szóba áll velem... :-))))

2. hónap - 5. hét

 Az első orvosi vizsgálat :-(

Nincs választott orvosom és egyenlőre nem is tervezem, hogy lesz. A kerületi sztk-ba kértem időpontot Dr. Horváth Ferenchez. Nincs különösebb oka annak, hogy miért éppen hozzá.
A lényeg, hogy borzasztó nagy csalódás volt ez a találkozás... :-(

Tudta, hogy először találkozunk, de még csak be sem mutatkozott!
Kettő kérdést tett fel: hány éves vagyok és volt-e már vetélésem. Aztán megvizsgált, pontosabban kenetet vett a rákszűréshez, majd mondta, hogy jöjjek vissza két hét múlva ultrahangra, mert akkorra lesz szívhang és akkor bizonyosodhatunk meg a terhességről. Persze a tesztek (az első óta csináltam még egyet) nem hazudnak, tehát tekintsünk engem terhesnek. Aztán kiment... És még csak el sem köszönt!

Otthagyott 'Ursulával', aki megírta a beutalót az uh-ra. És ő se mondott semmit, még egy ici-pici mosolyt se tudott kicsikarni magából...

Én pedig kijöttem a rendelőből és sírtam... És most nem a boldogságtól... :-(
Annyira másként képzeltem el az első találkozásomat a terhesgondozáson! Persze lehet mondani, hogy én vagyok a bolond, mert minek színezgettem magamban 10 éven keresztül, de azért legalább egy kis minimális empátiát elvárhattam volna nem?
Na mindegy, már túl vagyok rajta.

Két hét múlva nyaralunk, úgyhogy jövő hétre kaptam időpontot az uh-ra. Lehet, hogy még nem lesz szívhang, de valami kis zsákosfrodó biztosan... ;)

2. hónap - 4. hét

Szia Pocaklakó!

Hát megismerkedtünk!? Hogy vagy idebent? Szinte hihetetlen, hogy itt vagy közöttünk! Néha előveszem a tesztet, hogy emlékeztessem magam, mert olyan aranyosan szunnyadsz idebent, hogy már-már megfeledkezem rólad. :-)

Megismerkedésünk bárki számára közönséges sztori lenne, de az én számomra a világ egyik legcsodálatosabb pillanata volt az, amikor bizonyosságot nyert a gondolat... Mert tudnod kell, hogy nagyon régóta vártam rád.
Már sejtettük, hogy valami van, mert szokatlan "tüneteket" produkáltam: fájt a cicim, néha görcsölt a pocim, de a szokásos havi egészségügyi dolog elmaradt...

Így hát július 30-án vettem egy tesztet. Nagy levegő, négy csepp és 3 másodperc. Ennyi kellett ahhoz, hogy a teszten a két csík megjelenjen. És hogy mit éreztem akkor? Először nevetni kezdtem, aztán sírni, aztán egyszerre nevettem és sírtam és olyan boldog voltam, mint még soha életemben!

Isten hozott és maradj köztünk!

a múlt

Tíz évvel ezelőtt vettem egy naplót, hogy majd abban vezessem várandóságom, illetve vágyott gyermekem első hónapjainak eseményeit.
Tíz év... Milyen hosszú idő... Hogy mennyi minden történt azóta!?
Férjhez mentem, lediplomáztam, elváltam, újra kapcsolatban éltem, munkahelyet váltottam, szakítottam, újra szerelmes lettem és már nem kézzel írok abba a naplóba, hanem bloggerkedem... :-)

Egy évvel ezelőtt, 2009. áprilisában megváltozott az életem. Két hosszú kapcsolat után, 34 évesen megismertem Őt és végre azt érzem, amire mindig is vágytam! Nyugalom, harmónia, szeretet, szerelem... kiegyensúlyozottság. És nem volt kérdés, hogy 1 év után vajon akarjunk-e kisbabát. 2010. májusában eldöntöttük és július óta már nem csak Vele, hanem egy pici pocaklakóval együtt élek, boldogan...