2010. december 5., vasárnap

6. hónap - 22. hét

Szia Pindúr!

A héten jön Attila, az asztalos barátunk segíteni összeszerelni a bútorodat. Nagyjából már kitaláltuk, hogy mi hová kerül, de hát majd ha minden ott lesz, ahová gondoltuk, akkor derül ki, hogy kényelmes-e. Minden esetre, mire megérkezel, már minden a helyén lesz :-)

Ami a közérzetemet illeti, változatlan. Sokszor eldugul az orrom, erre sós oldatú orrspray-t használok. Éjszaka pedig többször ébredek arra is, hogy begörcsöl a kézfejem. és emiatt elkezdtem Mg-t is szedni. A Ca-t már rég óta szedem, csak eddig pezsgőtabletta formájában, most viszont már kapszulában, mert hogy kell a kis csontjaidnak. Ezeket leszámítva továbbra sincs semmi olyan kellemetlen vagy netán rossz érzés, ami a Te egészségeddel függne össze, mert mindaz a tünet, ami van, az élettani, tehát azért jelentkezik, mert Te fejlődsz odabent. És én egyáltalán nem bánom, mert tudom, hogy szép és erős kisbaba leszel. Képzeld, annyira mocorogsz, hogy szinte minden pillanatban történik valami! Annyira, de annyira jó érzés, hogy a pocakomban vagy. Tegnap este egy baráti összejövetelen az egyik anyuka (2 hónapja született a 3. kislánya) mondta, hogy Ő néha még ma is megfogja a pocakját, mert mintha érezné a mozgást... :-)

És hát a legjobbat el sem meséltem még! A héten pénteken voltunk Dumaszínházban - ahol vicces bácsik beszélnek vicces dolgokról viccesen és mi, nézők ezeken nagyokat nevetünk -, ez volt Apukád egyik születésnapi ajándéka tőlem. Teljesen véletlenül (bár mondhatnám azt is, hogy a szervezés csúcsa), 30-as sorszámú asztalt kaptunk közvetlenül a fellépők előtt, amolyan VIP-szerűen. Nagyon sokat nevettünk, az utolsó fellépőn már majdnem sírtunk is! :-)))) És Te is nagyon jól érezted magad, mert először éreztem a kis lábaidat, ahogyan jelzed, hogy hallod és érzed a külvilágot! És a héten a csuklásaidat is elkezdtem érezni, ez még viccesebb, mint a vicces bácsik! :-) Volt olyan, amikor egyszerre csuklottál és rugdosódtál, tehát a pocakom jobb és bal oldalán egyaránt éreztem a mocorgásod! A folyamatos bukfencezés már sztenderd érzés, ilyenkor mindig keményen befeszül a pocim. Egy szó mint száz, vígan élsz odabent és reagálsz a külvilágra!

Mi pedig vígan lessük minden mozdulatod és mosolygunk, amikor jelzel nekünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése