11. hónap - 2012. február

Ebben a hónapban kimaradt a méricskélés, mert lebetegedett a védő nénink, de Odett kb. 8 kg és 74 cm lehetett a hó elején.

Izgő-mozgó, csak akkor van nyugton, ha alszik. Ami sajnos az éjszakától eltekintve (ami változatlanul kb. 11 óra egyhuzamban) egyszer van csak napközben. Délelőtt már régóta nem alszik. Arról én szoktattam le még 7 hónapos kora körül, hogy legalább a deles alvása hosszabb legyen (az addigi 2-3x 20-30 percek helyett), szóval ebéd után alszik kb. 1,5-2 órát. De ahogy betöltötte a 10. hónapját, délután már nem volt hajlandó aludni. Az első két hétben még ugyanúgy letettem, mint azelőtt, de nem akart aludni, szóval most már meg se kísérlem. Persze szüksége lenne rá, mert este 7 órára már kóvályog és nagyon fáradt. De végül is nem baj. Így akkor, ha délben nem alszik hosszan, este hamarabb fektetjük le. Így is reggel 7-ig alszik, szóval tul.kép. tök mindegy, mikor kerül ágyba.

Viszont kialakult egy érthetetlen helyzet, egy probléma, mégpedig a fürdetéssel. Csecsemő kora óta nagy kádban fürdetjük. (Egyetlen egyszer, az első este, amikor hazahoztuk, akkor fürdettük kis kádban, de borzasztó kényelmetlen volt, szóval rögtön vissza is adtuk azt a bátyáméknak.) Szóval, mindig is nagy kádban fürdött. Ahogy fejlődött a mozgása, úgy igazítottuk ehhez a fürdetést is. (Amikor pl. már megfordult, megfordítottuk mi is a kádban, amikor négykézlábra nyomta magát, a kádban is hagytuk, hogy megtegye - persze kevés vízzel -, és mióta ülni-állni tud, a kádban is ül, illetve áll.) Viszont valamiért egyik napról a másikra elkezdett félni a víztől. Vagy a kádtól. Vagy mindkettőtől. De nem az itthonitól, pontosabban nem csak az itthonitól, mert Anyósomnál ugyanúgy félt, szóval ehhez nem köthető. Próbáltuk úgy, hogy beült az Apja, de akkor sem, beültem én, de akkor sem. Egyedül akkor megy, ha kicsit erőszakosabbak vagyunk és a nyugtatás mellett pikk-pakk betesszük úgy, hogy szinte feleszmélni sincs ideje. Ha már bent van, akkor nincs gáz, simán eljátszik a játékaival úgy, mint régebben. De ha elhúzzuk az elejét és észreveszi a vizet, belénk csimpaszkodik, mint egy kismajom és gyakorlatilag üvölt. De nem hisztisen, hanem félelemből. Ilyenkor ki is hagyjuk a fürdetést. Van valakinek ötlete a kiváltó okra, illetve arra hogyan oldjuk meg? Vagy majd elmúlik? De jó is lenne!

Nagyon anyás lett. Ez több dologgal összefügghet, például a szeparációs szorongással is. Mert hogy valahogy elkezdett félni az idegenektől, illetve az új dolgoktól is. Pl. vettünk egy új szőnyeget a nappaliba, amit kereken 5 napon keresztül kikerült. Nem volt hajlandó rámenni, ha rátettük, rögtön lekoccolt róla. Ha jön hozzánk valaki, akkor minimum 15 percig a fenekembe (vagy ha Apja is itthon van, akkor az övébe is) bújik. Kell neki idő, amíg feloldódik. Így van a nagyszülőkkel is és a nenével is, akiket pedig hetente legalább egyszer lát. Szóval nem csak azokkal, akiket még sosem látott. De olykor ez is változik. Legutóbb pontosan olyan barátságos volt egy hozzánk érkezővel, mint azelőtt. Szóval hol ilyen, hol olyan. De akkor is irtó édes, amikor kicsit feszült. Egyszerűen imádni való. És minden nehézség ellenére megmondom őszintén, hogy nagyon-nagyon jól esik a ragaszkodása. Mindig erre az érzésre vágytam. Láttam más gyerekét, fogtam más gyerekét és irigykedtem, hogy mennyire bensőséges a kapcsolatuk az Édesanyával. És vágytam erre. És most itt van. És nem adnám semmiért.

Mostanra már nagyon sokat fejlődött értelmileg is. A könyveket hozza és jelzi, hogy olvassak, énekeljek neki. Mert az éneklést továbbra is nagyon szereti. És már felismeri a szobájában lévő tárgyakat, figurákat, állatokat is. Ha kérdezem tőle, hogy hol a maci, akkor megy oda hozzá. Ugyanígy van a lovacskával és a kutyával is. A séták így, hogy jobbra fordult az idő, hosszabbak lettek és kiegészültek egy kis játszótéri hintázással is.

Nagyon jól vagyunk és ami a legfőbb, szeptemberben bővülni fog a családunk. A kistestvérről ugyanitt vezetek majd blogot a születéséig, de inkább úgy, hogy a havi összefoglalókban külön link alatt lesznek a neki írott gondolataim. Szóval: kistestvér érkezik! :-)

Kistestvér érkezik! - 2., 3. hónap

2. hónap - 4. hét

(2012. január 4.)

Nos, hát igen. Ismét babát várok. Igazából nagyon gyorsan jött, mert hogy októberben volt a vetélésem és gyakorlatilag decemberben ismét megfogant a kistestvér.

Tuti biztos vagyok benne, hogy december 14-15-én fogant, amikor kettesben voltunk wellnessezni. És - bár tudom, hogy hihetetlenül hangzik - december 19-én megéreztem, hogy terhes vagyok. Aznap felírtam a naptárba és még csak nem is kérdőjellel, hanem felkiáltó jellel.

Nagyon-nagyon boldog vagyok, ugyanakkor persze rengeteg kérdés is felmerül bennem. Egyrészt az egészségem, illetve hát a baba egészsége. Most egészen másképpen érzem magam, mint két hónappal ezelőtt. Egyáltalán nem görcsölök, nem fáj semmim, mintha nem is lennék más állapotban. Akkor gyakorlatilag 4 hetesen már fájt az alhasam reggelenként, mire aztán egyik reggel meg is történt az, amit senkinek sem kívánok. De most egészen más a helyzet.

És ami az érdekes, még Odettel való terhességemhez képest is minden más. Persze mondják, hogy nincs két egyforma terhesség, de hát én ugyanaz vagyok, nem? De eddig még nem fedeztem fel hasonlóságokat. Odettel szinte kezdettől állandóan pisilni jártam, most nem. Akkor gondom volt a nagy-vécézéssel (elnézést), most egyáltalán nincs. Akkor rögtön elkezdett fájni a cicim, most nem. Persze már érzem, hogy változom, de korántsem annyira, mint 18 hónappal ezelőtt. Mert hát így van, pont 18 hónapja, hogy Odettel terhes lettem és lám, most a kistestvérét hordom a szívem alatt. Most, hogy Odett 9 hónapos lett!

Másik izgalom persze a gyerekszoba, az altatás, az egész napos programok... hogyan is lesz minden, amikor a kistestvér beköltözik hozzánk? 

Szerintem kisfiúnk lesz. :-)
-------------------------------------------------

2. hónap - 6. hét

(2012. január 21.)

Már 6 hetes a kisbaba. Októberben ennyi hét után vetéltem el. Továbbra is van bennem félelem, de most már kezdek megnyugodni. Még mindig minden rendben van, és még mindig minden másnak tűnik, mint Odettel. Vele kezdettől hízni kezdtem, pillanatnyilag fogyok. Ez persze amiatt is lehet, hogy egyrészt - mint fentebb írtam - a wc-zéssel nincsenek gondok, másrészt pedig, mióta Odett darabosat eszik, teljesen együtt étkezünk. Reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora, ami 18.00 órakor van. Így naponta 5x eszem és ugyanazt, mint Odett. Viszont mivel a szülés óta nem nyertem vissza a régi súlyomat és alakomat, így jelenleg is nagy a pocakom, kb. mintha 6 hónapos terhes lennék. De hát majd a kistesó belenő és kitölti, nemde? Szóval sokkal jobb a közérzetem. Tornázni is eljárunk Odettel, ami nekem tornát és néha az utána való rohangálást jelenti, neki pedig a gyerekek hajkurászását. :-)

Orvoshoz majd csak  február 9-én megyek. Azért csak akkor, mert októberben rögtön mentem és uh-ra csak két héttel későbbre kaptam időpontot, mert hogy ténylegesen akkorra van szívhang stb. Szóval most így, hogy már 9 hetes lesz a baba, reménykedem benne, hogy rövid időn belül eljutok uh-ra is. Nagyon izgulok ám! :-)
-------------------------------------------------

3. hónap - 9. hét

(2012. február 9.)

Most már bizonyosságot nyert, hogy ismét várandós vagyok. Voltam dokinál, aki rögtön küldött ultrahangra és már fotóm is van a kistestvérről! Istenkém, elmondhatatlan a boldogság, hogy ismét babát várok! Ugyanolyan izgalommal hallgattam a szívhangot és néztem a monitoron a legkisebb minipöttyöt, mint Odettet. Fantasztikus érzés!

És én is remekül vagyok, továbbra sincs semmi extra tünetem, sőt, még annyi kellemetlenség sincs, mint Odettnél, pedig rá sem panaszkodhattam.
Szeptember 10-14 körül fog megszületni. Még mindig hiszem, hogy kiskrapek lesz! :-)
-------------------------------------------------

3. hónap - 11. hét

(2012. február 21.)

Még mindig minden rendben és tudom, hogy ezután is így lesz. Most már igazán érzem, hogy ismét van egy pocaklakóm. Séta közben, ha gyorsabban megyek, már feszül is az alhasam, úgyhogy lassítanom kell. Pisilni is rendesen elkezdtem, szóval az éjszakai nyugalmaknak úgy tűnik, ismét vége egy kis időre. No és persze a cicim. Eddig nem éreztem különösebben, tekintettel arra, hogy sem a régi formáját, sem a régi méretét nem nyerte vissza, de most már érzem. Azt hiszem, még van pár hetem, hogy kihasználhassam a hason alvást, aztán ennek is vége lesz, szintén egy kis időre. De hát ki bánja, nem igaz? Mert én egyáltalán nem! Nagyon várjuk a kistestvért! Jaj, jaj, még sok-sok hét addig, hogy megtudhassuk, fiú vagy lány néven gondolkozzunk-e.
-------------------------------------------------

3. hónap - 12. hét

(2012. március 1.)

Bizony, lassan túl vagyunk az első trimeszteren. A félelmeken. Bár igazából nem paráztam túl sokat, mert biztosan éreztem, hogy kismanó jó helyen van. A leleteim jók, jövő héten megyek újra dokihoz és ultrahangra.
Vajon Odett érzi, hogy pocaklakóm van? Annyira anyás lett az elmúlt hónapban!