11. hónap - 2012. február

Ebben a hónapban kimaradt a méricskélés, mert lebetegedett a védő nénink, de Odett kb. 8 kg és 74 cm lehetett a hó elején.

Izgő-mozgó, csak akkor van nyugton, ha alszik. Ami sajnos az éjszakától eltekintve (ami változatlanul kb. 11 óra egyhuzamban) egyszer van csak napközben. Délelőtt már régóta nem alszik. Arról én szoktattam le még 7 hónapos kora körül, hogy legalább a deles alvása hosszabb legyen (az addigi 2-3x 20-30 percek helyett), szóval ebéd után alszik kb. 1,5-2 órát. De ahogy betöltötte a 10. hónapját, délután már nem volt hajlandó aludni. Az első két hétben még ugyanúgy letettem, mint azelőtt, de nem akart aludni, szóval most már meg se kísérlem. Persze szüksége lenne rá, mert este 7 órára már kóvályog és nagyon fáradt. De végül is nem baj. Így akkor, ha délben nem alszik hosszan, este hamarabb fektetjük le. Így is reggel 7-ig alszik, szóval tul.kép. tök mindegy, mikor kerül ágyba.

Viszont kialakult egy érthetetlen helyzet, egy probléma, mégpedig a fürdetéssel. Csecsemő kora óta nagy kádban fürdetjük. (Egyetlen egyszer, az első este, amikor hazahoztuk, akkor fürdettük kis kádban, de borzasztó kényelmetlen volt, szóval rögtön vissza is adtuk azt a bátyáméknak.) Szóval, mindig is nagy kádban fürdött. Ahogy fejlődött a mozgása, úgy igazítottuk ehhez a fürdetést is. (Amikor pl. már megfordult, megfordítottuk mi is a kádban, amikor négykézlábra nyomta magát, a kádban is hagytuk, hogy megtegye - persze kevés vízzel -, és mióta ülni-állni tud, a kádban is ül, illetve áll.) Viszont valamiért egyik napról a másikra elkezdett félni a víztől. Vagy a kádtól. Vagy mindkettőtől. De nem az itthonitól, pontosabban nem csak az itthonitól, mert Anyósomnál ugyanúgy félt, szóval ehhez nem köthető. Próbáltuk úgy, hogy beült az Apja, de akkor sem, beültem én, de akkor sem. Egyedül akkor megy, ha kicsit erőszakosabbak vagyunk és a nyugtatás mellett pikk-pakk betesszük úgy, hogy szinte feleszmélni sincs ideje. Ha már bent van, akkor nincs gáz, simán eljátszik a játékaival úgy, mint régebben. De ha elhúzzuk az elejét és észreveszi a vizet, belénk csimpaszkodik, mint egy kismajom és gyakorlatilag üvölt. De nem hisztisen, hanem félelemből. Ilyenkor ki is hagyjuk a fürdetést. Van valakinek ötlete a kiváltó okra, illetve arra hogyan oldjuk meg? Vagy majd elmúlik? De jó is lenne!

Nagyon anyás lett. Ez több dologgal összefügghet, például a szeparációs szorongással is. Mert hogy valahogy elkezdett félni az idegenektől, illetve az új dolgoktól is. Pl. vettünk egy új szőnyeget a nappaliba, amit kereken 5 napon keresztül kikerült. Nem volt hajlandó rámenni, ha rátettük, rögtön lekoccolt róla. Ha jön hozzánk valaki, akkor minimum 15 percig a fenekembe (vagy ha Apja is itthon van, akkor az övébe is) bújik. Kell neki idő, amíg feloldódik. Így van a nagyszülőkkel is és a nenével is, akiket pedig hetente legalább egyszer lát. Szóval nem csak azokkal, akiket még sosem látott. De olykor ez is változik. Legutóbb pontosan olyan barátságos volt egy hozzánk érkezővel, mint azelőtt. Szóval hol ilyen, hol olyan. De akkor is irtó édes, amikor kicsit feszült. Egyszerűen imádni való. És minden nehézség ellenére megmondom őszintén, hogy nagyon-nagyon jól esik a ragaszkodása. Mindig erre az érzésre vágytam. Láttam más gyerekét, fogtam más gyerekét és irigykedtem, hogy mennyire bensőséges a kapcsolatuk az Édesanyával. És vágytam erre. És most itt van. És nem adnám semmiért.

Mostanra már nagyon sokat fejlődött értelmileg is. A könyveket hozza és jelzi, hogy olvassak, énekeljek neki. Mert az éneklést továbbra is nagyon szereti. És már felismeri a szobájában lévő tárgyakat, figurákat, állatokat is. Ha kérdezem tőle, hogy hol a maci, akkor megy oda hozzá. Ugyanígy van a lovacskával és a kutyával is. A séták így, hogy jobbra fordult az idő, hosszabbak lettek és kiegészültek egy kis játszótéri hintázással is.

Nagyon jól vagyunk és ami a legfőbb, szeptemberben bővülni fog a családunk. A kistestvérről ugyanitt vezetek majd blogot a születéséig, de inkább úgy, hogy a havi összefoglalókban külön link alatt lesznek a neki írott gondolataim. Szóval: kistestvér érkezik! :-)