8. hónap - 2011. november

Odett 7220 gramm és 70 cm. Pinduri. :-)

November hónapban a legnagyobb újdonságot Dávidka és Anyukája, Ági jelentették a számunkra. Dávid 2 hónappal idősebb Odettnél, de Odett rohamos fejlődésének köszönhetően mozgásban ugyanott tartanak (azzal együtt, hogy Dávid is mindent hamarabb csinált, mint a "szokásos"). Egymás közelében lakunk és együtt szoktunk sétálni, de a hideg beköszöntével úgy döntöttünk, hogy egy rövid reggeli sétát követően baba-mama foglalkozást tartunk a lakásban. Az első alkalom viccesre sikeredett, mert Dávid kicsit megijedt, ami viszont teljesen érthető volt.
Egyrészt, mert Odett az első babatársa, másrészt pedig idegen környezetben eresztettük őket egymásnak. A lenti összefoglaló videóban bemutatom Őt is a Kedves Olvasóinknak. Nagyon élvezzük ezeket a délelőttöket. Nagyon jó megfigyelni a két teljesen ellentétes természetű gyereket; Dávid mellett Odett olyan, mint egy kis vadmacska és jellemzően mindig az kell neki, amivel éppen Dávid játszik. Ej, de nehéz dolog ez a nevelés! Nekem a kis csajt arról kéne leszoktatnom, hogy ezt csinálja, míg Áginak a kis srácot arra kéne rászoktatnia, hogy ne hagyja. Mi persze sokat nevetünk a gyerekeken, de hát mindketten látjuk, hogy mennyi teendőnk van még! Ezzel együtt csodálatos ez a pár óra, mert hogy nekünk, Anyukáknak is sokkal könnyebb így lefoglalni őket. És nem mellékesen, rengeteget tanulnak egymástól. Dávid pl. az állásból leguggolást, Odett pedig a sík falfelületen való felállást.

Ez a 8. hónap még egy nagyon-nagy dolgot hozott számunkra! Már hetek óta meg van duzzadva az ínye: alul 2, felül 6 fog készül előtörni. Ezek közül nyert a bal alsó, tegnapra kibújt végre! Éjszaka történt és egy nyikkanás nem sok, annyi se kísérte. Érthetően nyűgösebb és érzékenyebb nap közben, de szerencsére az éjszakák változatlanok.

Elmesélek egy hátborzongató, ugyanakkor vicces történetet. Egyik hétfő estét Adri barátnőmmel töltöttem (végre, mert már elvonási tüneteim vannak, hogy eltűntek a barátnőim!). Beszélgettünk, majd szó-szót követve megkérdezte, hogy észrevettem-e már, hogy Odett olykor elnéz a távolba, de fókuszálva, mintha látna valamit (valakit????). Mondtam, hogy tulajdonképpen igen, de nem törődtem eddig vele. Mire mondta Adri, hogy a babák - állítólag - látnak szellemeket és angyalokat. Miközben ezt kimondta, felidéztem egy-egy ilyen alkalmat és konkrétan kirázott a hideg. Másnap délután, miközben uzsonnáztattam Odettet, egyszer csak elnézett a vállam mögött és amíg nem szólítottam meg, csak nézett... Konkrétan beszartam. Hirtelen megjelent előttem az öregasszony szelleme, akinek a halála után adták el a lakást az örökösei. Hogy itt van. Velünk egy szobában. És néz minket. Ijedtemben elkezdtem beszélni hozzá, hogy "ne bánts minket, mi nagyon szeretjük Odettet és mi olyan rendes kis család vagyunk és nézze meg, milyen szépen felújítottuk a lakást", meg ilyenek. Később utána olvastam és tényleg írják, hogy a babák láthatnak szellemeket és angyalokat (azt tudtam, hogy egészen piciként még az emberek auráját is látják). Miután elolvastam egy-két infót a neten, döntöttem: Odett nem szellemet lát. Hanem angyalt. Akit Gábrielnek hívnak (végül is logikus, miután az Apja Gábor, nem?). És most már beszélgetek vele, amikor Odett "elmereng". Megkérdezem Odettet, hogy mit mond éppen Gábriel? Vajon szerinte is szirénázás nélkül kéne elkezdeni az evést? Vagy hagyni kéne Anyut főzni? Stb, stb...  Szóval, mióta megszemélyesítettem, már nem félek. Sőt, örülök, hogy van (ha tényleg van), mert vigyáz Odettre, amikor én éppen nem vagyok a közelében.

Azért nem kell megijedni, nem diliztem be teljesen! Azon kívül, hogy nem tudok jól és mélyen aludni éjszaka, teljesen rendben vagyok. Ezt sem Gábrielnek tudom be (éjszaka ő is alszik, akár csak az én Gáborom), hanem még nem tudom, hogy minek. Egyszerűen 2-3 óránként felébredek, ránézek az órára, majd alszom tovább. 

A legmélyebben persze reggel, kb. 5 perccel azelőtt, hogy Odett felébred... :-)

7. hónap - 2011. október

Odett ma lett 7 hónapos. 6850 gramm és 69 cm.

Október hónapban jártunk kardiológián és szemészeten, mindkét helyre a gyerekorvosunk javaslatára mentünk. Szerencsére Odettnek semmi baja, bár a szemészetre évente kell majd mennünk kontrollra, mivel én szemüveges vagyok. Bár ahogy elnézem, minden génjét az Apjától örökölte, neki pedig tökéletes a látása (is!). Tőlem a természetét örökölte. Egyenlőre legalábbis így tűnik. Mert hogy iszonyat nagy primadonna a lelkem! Úgy el tudja játszani a 'nagyhalált', hogy aki nem ismeri, rögtön el is hiszi neki, hogy valami baja van. Pedig maximum annyi, hogy unja az előző tevékenységet. Ilyenkor kell egy alternatíva neki, nem pedig ölbe kapni, bár bevallom, néha én is megteszem. De azért igyekszem inkább az előbbi eszközzel élni és mutatni neki valami mást, ami érdekelheti. Rendszerint be is jön. :-)

Ez a hónap is bővelkedett akciókban. Miután az ülést tökéletesítette, a hónap közepére felállt, illetve ezzel párhuzamosan mászni is elkezdett. Ez konkrétan azt jelenti, hogy egy perc nyugtom sincs. De most komolyan. 

Ha a járókában van, akkor feláll, ami azzal jár, hogy sokszor fenékre, fejre vagy valamelyik testrészére pottyan (bár ezen a héten leguggolni tanul, szóval nincs veszve minden). Mostanra már biztosan kapaszkodik, még a könyökét is kirakja, de ettől még, hogy a saját nagy örömére áll, még nem teljes a boldogsága. Ugyanis egy idő után, bár elfárad, mégsem akar leülni és ilyenkor elkezd szirénázni. Én hívom így, mert tisztára olyan hangja van, viszont be kell vallanom, 10 perc folyamatos szirénázás baromi idegesítő tud lenni. Ilyenkor általában kap egy cumit és mellé olvasni valót (lapozgatós zizegős anyag-könyv), vagy ki kell vennem, hogy rendeződjenek a hangszálai. A másik esetben, amikor a szobájába rakom le a földre, hogy játsszon, akkor pedig előszeretettel mászik a konnektorhoz. Ami persze be van dugaszolva gyerekzáras izével, de hát ettől még csak meg kell neki tanítani valahogy, hogy nem szabad odamenni (mert ha pl. vendégségbe megyünk valahová, ott nem feltétlenül van bedugaszolva). Úgyhogy ilyenkor kb. 2 percenként mehetek be nevelni. Főzni is csak akkor tudok, ha valaki itt van, úgyhogy olyankor 2-3 napra készítek ennivalót.

Mindez annyit jelent, hogy baromira nincs sok időm. Akkor esetleg, ha alszik, de az meg ritka, mint a fehér holló! Jó, ha 3 x 30 percre lehunyja a szemét és ellazítja a testét. Ezek a fél órák pedig arra elegendők, hogy pl. a lenti videót összerakjam, vagy leüljek a gép elé megnézni, mi hír a nagyvilágban. Abban már jó vagyok, hogy az övével együtt készítem elő a saját ebédemet is, így - bár előbb őt etetem meg - gyakorlatilag együtt eszünk. Evés után rendszerint leteszem a kiságyba a szobájában, ahová 2 percenként kell bemennem, hogy ismét lefektessem. Előbb-utóbb elalszik, de számomra esélytelen a vízszintes pozíció, mert mire elaludnék, ő már felébred.

No, de ezzel együtt irtó édes! Egyszerűen zabálni- és imádni való! Sokat nevet és nagyokat sikongat. Néha magáról megfeledkezve (ha egészen véletlenül háton fekszik), nézegeti, forgatja a kezét, nézi az árnyékokat. Olyan kis bájos, ahogyan felfedezi a testrészeit és a külvilágot. A szobájában lévő tükröt nagyon szereti. Folyamatosan odamászik, feláll és tapicskolja, nyalogatja. Már a kádban is magabiztosan ül és nagyokat pancsizik. A szó szoros értelmében. Ugyanis már szinte minden tiszta víz. :-)

Nagyon jól eszik, kb. 200 g az egy étkezésnyi adagja. Eddig bármit adtam neki, mindent megevett, nem válogatós. (Mondjuk a pocakomban sem volt az, ez még mindig meg is látszik rajtam...) Egyik napról a másikra átállt a 4 órás étkezésre. A műkaját még nem ismeri, mindent magam készítek el, kivéve a reggeli tejpépet. Abból a DM-es Babylove-t eszi; a vaníliást, illetve a kölesest próbáltuk eddig. Iszik is bőven (vizet), szóval tökéletesen 'működik'. Nagyon jó látni, ahogyan fejlődik. Örülök, hogy itthon lehetek vele és mindezt láthatom.

Ebben a blogban rendszerint az örömteli pillanatokról írok, de természetesen nem csak azokban van részünk. Most elsősorban (kivételesen) nem Odettre gondolok. Szeptember hónapban, alig, hogy Odett elmúlt 5 hónapos, megfogant a kistestvére. Magam sem akartam elhinni, három tesztet is csináltam. Amikor elmentem orvoshoz, ő két hét múlvára adott időpontot az ultrahangra. Nem aggódtam, hiszen addigra lehet diagnosztizálni pontosan - van szívhang - a terhességet. De sajnos harmadnap, hogy az orvosnál jártam, reggel elkezdtem vérezni. 6 hetesen elvetéltem. Ezt már csak utólagosan tudom biztosan, mert azonnal mentem újra orvoshoz, aki egyrészt átküldött az uh-ra, ahol megállapították, hogy üres a méhem, másrészt pedig kiírt egy hormonvizsgálatot, hogy kiderüljön, valóban volt-e terhesség. Volt. Már nincs. Szomorú vagyok, nagyon. De öröm az ürömben, hogy gyakorlatilag egy szuszra kiürült 'minden' és nem volt szükség orvosi beavatkozásra. Még így is, ezzel a tragikus eseménnyel együtt szerencsésnek mondhatom magam. Mert "megúsztam" műtét nélkül és mert Odett itt ficánkol mellettem. Szóval, bár szomorú vagyok, mégis boldog és továbbra is várjuk, hogy a kislányunknak kistestvére legyen! Kisfiút szeretnénk! :-)

És persze, nem feledkezhetek meg a halottak napjáról sem. Nagyszüleimet gyászolom. Nagyi és nagyapi 2001-ben haltak meg. Bár Apai ágon él még a Nagyapám, mégis ők számítottak igazi Nagyszülőknek. Nagyon sokat gondolok rájuk, nem csak a halottak napján. Bárcsak megismerhették volna Gábort és Odettet! Nagyon hiányoznak nekem...

6. hónap - 2011. szeptember

Bizony, ripsz-ropsz eltelt fél év, amióta Odett megszületett. Mintha csak tudná, ma reggel pontban 6:45-kor ébredt (ebben az időpontban született) és az első fél órát hármasban, a nagy ágyban ejtőzve töltöttük. Fél éve ilyenkor alig látszódott ki a kis pokrócból, amibe bebugyolálták, ma reggel pedig már ott forgolódott közöttünk. :-)

6600 gramm és 68 cm. Megduplázta a születési súlyát és szépen megnyúlt. Vékony, hosszú kislány. Örök izgő-mozgó. Szeptember hónapban, életének 6. hónapjában nagyon sok trükköt sajátított el.


Kipróbáltam egy videó szerkesztő programot és elkészítettem egy kisfilmet, amelyben nagyjából összefoglaltam a mozgásfejlődését.

Mostanra már szinte állandóan négykézláb van. Már-már azt várom, mikor mászik ki utánam a konyhába, mert folyamatosan szaszerol, ha kimegyek a szobából. Nagyon kis huncut, sokat nevet és dumál.




 
Eszünk is, most már mindenfélét, természetesen a korának megfelelőekből válogatva. Krumpli, répa és sütőtök a déli ebéd. A sütőtököt sütve nem, viszont párolva szereti. Gyümölcsök közül eddig az alma, őszibarack és a banán volt a palettán, meglátjuk, mivel bővül majd a lista. Nagyon szépen eszik, szinte teljesen maszat-mentesen. Nem kell utána takarítani, nem akarja mindenáron kiverni a kezemből a kanalat vagy a tálat. Néha énekelni kell neki közben (hogy-hogy nem, még mindig szereti a hangom!), de alapvetően gyönyörűen, békésen, a száját tátva kanalazza a falatokat.

Kíváncsian várjuk, mit hoz nekünk a következő hónap.

5. hónap - 2011. augusztus

Bizony, bizony! Odett már 5 hónapos, egész pontosan 22 hetes! 

Annyira érdeklődő, hogy idegenek szinte el sem hiszik, hogy még "csak" 5 hónapos baba. Mindent néz, mindent lát és mindent megfigyel. Nyúl a játékokért, meg is fogja őket, játszik velük, aztán pedig cserél egy másikra. Folyamatosan ülni szeretne, amit persze direkt nem engedünk neki. Megtámasztva ül egy picit az ölünkben, de nem engedjük sokáig. Eljön majd az ideje annak, hogy szépen üldögéljen, nem kell siettetni semmit. Pénteken voltunk a havi orvosi vizsgálaton, 6240 g és 65 cm. Hosszú és vékony (Apja vére, tőlem azt hiszem a természetét örökölte, szóval nem lesz könnyű dolgom.).

Szoktuk azt csinálni, hogy fekszik a hátán, megfogja a hüvelykujjam, belekapaszkodik és felhúzza magát először ülő-, majd onnan a lábával kitolja magát álló helyzetbe. Gyorsan elkapom és megölelgetem és nagyokat nevetünk. Mindezt persze csakis úgy, hogy ő húzza, illetve tolja ki magát, én egyáltalán nem emelem (tehát a kis karja hajlítva van). Pont úgy kapaszkodik, mint ahogyan egy táncoslánynak kell a partnerébe. Ezt a vezetés-követést kezdő tanítványoknak hónapokig tanítom. Persze tudom, hogy ez nála még ösztön, semmi tudatosság nincs benne, de hát milyen érdekes, hogy ezek az ösztönök eltűnnek az évek múlásával, nem?

Mozgásfejlődésében két fix dolog történt ebben a hónapban. Az egyik, hogy már szabályosan kúszik. Ébredés után a legélénkebb, olyankor állandóan vissza kell húzni a kiinduló helyre, mert pillanatok alatt a rendelkezésére álló hely maximumát bejárja.
A másik dolog pedig az, hogy 20 hetesen kinyomta magát négykézlábra! :-) Az első alkalommal sajnos nem láttam - Apukája mesélte -, de azóta volt hozzá szerencsém, mert folyamatosan gyakorolja. Persze csak néhány másodpercig tartja magát, de már az is nagy szó, hogy sikerül neki.

Elkezdtük a hozzátáplálást. Almával, tejpéppel, illetve a doktornénink tanácsára krumplival  próbálkozunk. Eddig szerencsére minden ízlett neki. A kanalat is csípi és a kaját is. Remélem így is marad és nem lesz válogatós. Mondjuk egyik szülője sem az, de hát majd meglátjuk. Nagyon cuki, ahogy eszik! :-)

És hát persze a fogzás. Nyáladzik és néha nyűgös emiatt, de eddig szerencsére nem vészes. Többféle rágóka áll a rendelkezésre (a hidegtől a keményig), de a legjobban két cucc jött be neki: a karikás csörgő, illetve a fürdős gumikacsák közül a középső méret. Jól meg tudja fogni és rágogatni őket.

De hát persze a legjobb és legfinomabb falat a kis lábacskája. Eljutott odáig, hogy bekapja a lábujjait és szopogatja. Kicsit irigykedem a rugalmasságáért, ezért néha én is megkóstolom a lábujjait. Nagyon-nagyon finomak! :-)

Augusztusban 1 hétre elmentünk nyaralni a már megszokott balatoni panziónkba, Vonyarcvashegyre. Harmadik éve megyünk oda. Érdekesség, hogy első alkalommal alig pár hónapja ismertük egymást Gáborral, második alkalommal Odett már a pocakomban volt, most pedig a karunkban. A hőség ellenére (úgy 36 °C) fantasztikus 1 hét volt! Vettem fürdőpelust, mert gondoltuk, hogy kipróbáljuk a panzióban lévő medencét. Odett annyira élvezte, hogy szinte ki sem akart jönni! Apukája karjában lubickolt, csapkodta a vizet és vigyorgott, mint a tejbetök. Jókat aludt az árnyékos kertben és persze éjszaka sem volt semmi gond.

Édesapja kb. így summázta a hetet: "Még inkább szerelmes lettem a lányomba!"
Megértem. Én is oda vagyok érte! :-)

4. hónap - 2011. július

Szinte hihetetlen, hogy repül az idő! Már eltelt 4 hónap? Odett napra és percre pontosan 4 hónapja csöppent közénk. És azóta is bearanyozza a mindennapjainkat.

Egyszerűen fantasztikus kiscsaj! Nehéz ennél megfelelőbb szót találni, de azért akad még egy-két jelző: cukorfalat, mosolybomba, huncut-manó, dumafranci, hisztibéka, energiadömping, gyümölcskosár... vagy valami ilyesmi. :-)

Életének 14. hetében nekiállt abszolválni a hátról hasra fordulást. Egész héten gyúrt rá, és bár meg-megfordult, a kis karját még nem tudta kihúzni maga alól. De aztán egy pénteki napon ez is sikerült! Egyszer csak azt vettük észre, hogy kinyomta magát és fent van a kis buksija. Ujjé! Azóta persze pörög-forog, mint egy ringlispíl (Jesszum, ezt a szót még sosem írtam le. Ez így néz ki?). Persze megörökítettem az utókornak, csak kicsit stikában kellett felvennem, mert ahogy észreveszi a fényképezőgépet, mindent abbahagy és elkezd nevetni (ami persze nem baj, ellenkezőleg).

A 15. héten pedig elkezdte gyakorolni a kúszást. Hason fekve emelgette, illetve még mindig emelgeti a popsiját és húzza fel a térdét és halad is előre. Már a karjával is mintha kúszna, nem? És hát persze ez az egész nagy-nagyon fárasztó! :-)

Az éjszakai alvás jobb nem is lehetne. Este 8-tól reggel 8-ig alszik. Nagyon ritka, hogy korábban ébred, akkor is csak azért, mert kakil. Szóval tudom, nagyon szerencsések vagyunk, úgyhogy tényleg nincs egy szavam sem! Már a nappali alvásai is beálltak, minimum 30 percekre elszunnyad két etetés között, de többször még 1,5-2 óra is becsúszik ebéd után. Ami az etetést illeti, a ciciről nagyjából leszokott. Nincs sok cucc benne és marha türelmetlen (tiszta Anyja!), szóval tápszeren él a lelkem. De békés, kiegyensúlyozott, hízó kiscsaj, teljesen jó formában van.

Nagyon ügyesen nyúl a tárgyakért és folyamatosan dumál. Leginkább úgy szeret lenni, ha előrefelé néz a karunkban. Ha az ölemben van, felhúzza a felsőtestét ülő pozícióba, néha így is büfiztetem.

Szerdánként "csak csajok" nap van. Reggel kimegyünk Rellusékhoz (unokatesó) és egész nap ott vagyunk. Rella egyszerűen imádja. Folyamatosan puszilja és ölelgeti és simogatja. Mostanra már Odett is kommunikál vele a maga módján, mert minden egyes kedvességre hatalmas mosollyal válaszol.












Délutánonként pedig lemegyünk a földre a játszószőnyegre és ott pörgünk-forgunk, játszadozunk, amíg Apja haza nem ér. Aztán ő ragadja magához! (Lehet két nőt szeretni egyszerre? Szerintem igen!) Apja készíti elő a fürdetésre és Ő is fürdeti, én csak az etetésre kapom vissza. Ez az ő idejük, ami játszadozással, napi beszámolóval (Odett mesél) és pusziesővel zajlik. :-)

Mostanra már a 17. hétben járunk. Kedden ismét két oltást kapott. Sokkal jobban viselte már, mint legelőször és mint másodszor, nagyon hamar megnyugodott. Utána egész nap jókedvű, élénk, mosolygós és mozgékony volt, pont mint minden egyes nap. Kora estére azonban nyugtalan lett. Már az feltűnt, hogy a szokásos 30 perces alvások se mennek (egyetlen 20 perces csúszott csak be délután 4 órakor), viszont ásítozott és nyűgös volt, de elaludni nem tudott. És az is feltűnt, hogy szokásával ellentétben, nagyon jól meg van a karomban, ha magam felé fordítva ölelem, sőt, mintha egyenesen ezt igényelné (mert hogy "normál" esetben kifelé szeret nézni). Sírt. Nagyon. Én pedig csak öleltem és puszilgattam és simogattam és csitítgattam. Néha megnyugodott, aztán újra rázendített. Végül megfogva a homlokát éreztem, hogy forró.

Jaj! Pánik! De nem lehet pánikolni! Én vagyok az Anya, nekem kell tudnom, hogy mit kell tenni. Mit kell tenni? Fel a pelenkázóra, le a pelus, be a hőmérő. 39,0. Amiből 0,5-t le kell vonni ugyan, de hát már a 38,5 is láz! Gyorsan megnéztem a jegyzetemet, amiket akkor írtam, amikor a doktornő az újszülöttkori látogatásakor mondott a lázról, majd elővettem a kúpot. Betoltam. Pelus vissza.  Hívtam Apját, hogy tudja mi a helyzet. Aztán adtam neki enni (mármint Odettnek), míg végül aludt kb. 40 percet a karomban. Utána már mosolygósan, vidáman ébredt és addigra Apukája is hazaért. Fürdetés előtt néztük újra, már nem volt lázas. Evett, majd rekordot aludt, 12 és fél órát. Nagyon, nagyon borzasztó érzés, amikor a gyerekednek baja van. De mostanra már teljesen rendben van, szerencsére! :-)

3. hónap - 2011. június

Jaj, jaj, hát már megint mennyi idő eltelt, mióta utoljára írtam!? Úgy repül az idő, hogy szinte észre sem veszem. Odett már 11 hetes. 2,5 hónapos! Szinte nagylány! Végignézve a régebbi (vicces ezt így leírni) fotóit, rengeteget változott az elmúlt hetekben. Nagyon erős, jókedvű és nagydumás kiscsaj. Imád beszélgetni, be nem áll a szája. Nézzétek csak: 

Ugye, hogy mennyit dumál? Reggel, amikor felébred, annyira, de annyira mosolygós és békés és boldog, hogy csak állok az ágya felett és hallgatom, ahogyan beszámol az éjszakájáról. Ami igen csak sokáig tart, szerencsére. Ugyanis este kb. 8-körül alszik el és 9-11 órát alszik és amikor felébred és eszik, még visszaalszik 2-3 órát. Szóval igaz az, hogy a kisbabák kb. 12 órát vannak ébren és ugyanennyit alszanak, csak hogy Odettnél ez teljesen másképpen működik. Nappal szinte alig alszik, 20 percekre szunnyad csak el, de este-éjjel bepótolja az "elmaradt" időt. Nagyon szerencsések vagyunk, mert így mi is ki tudjuk pihenni magunkat. Igazából ez már 6 hetes kora óta így van, de előtte is max. 1x ébredt fel hajnalban, szóval szinte a kezdetektől békés éjszakáink vannak. Most próbáljuk rászoktatni a délutáni szundizásra. A dél körüli etetés után letesszük a kiságyába és otthagyjuk (persze ránézünk többször), hogy szokja, hogy ebben az időben a kiságyában a helye. És ilyenkor kb. fél óra múlva el is szenderedik, de addig is zabálni való, mert folyamatosan beszélget a kiságy fejvédőjén található elefánttal és zsiráffal, vagy éppen mereng a virágos függönyén, amit nagyon-nagyon szeret. Szóval szépen elaltatja magát. Ez egyenlőre kimerül 1 órában, de remélem, hogy idővel kicsit hosszabbra nyúlik majd.

Nappal kettesben tornázunk. Mostanra már nappal is egész jól el van hason (éjszaka hetek óta így alszik), de csak úgy, ha folyamatosan dumálok, játszom vele közben. Így gyakorolgatjuk a fejemelést, illetve fejtartást, ami egyre jobban megy. Amúgy is borzasztóan erős kiscsaj, már nagyon szépen tartja a fejét a karomban. És persze keze-lába folyamatosan jár, már-már szinte repül! Voltunk a héten ortopédián, ahol megtornáztatták és mondták, hogy továbbra is tornáztassuk mi is. Mennünk kell majd csípő UH-ra, de erre jellemzően minden kisbabát elküldenek. Szóval megy az esti torna Apuval, mindhármunk nagy örömére:

Odett imádni való, Apukája is és állítólag én is. Egyszerűen minden rendben van. :-)

2. hónap - 2011. május

Bizony, így rohan az idő! Olyannyira, hogy amíg várandós voltam, volt időm hetente írni, most viszont nincs. Illetve talán mostanra lesz ismét. Mert hogy Odett szépen kialakította a maga ritmusát, 3 óránként kíván étkezni. A köztes időben ritkán alszik, viszont rengeteget mosolyog és beszélget. Hol velünk, hol a delfinnel, amit rendkívüli koncentrációval szuggerál a játszószőnyegen! :-) 

Az éjszakáink kezdettől fogva igen nyugalmasak. 6-8 órákat alszik egyvégtében, egyszer ébred csak fel, akkor is leginkább azért, mert küzd a kakival. Mert igen, a kaki még mindig nyomasztja szegényt, de már egyre ügyesebben nyomja. Még pár nap és borzasztó nagy boldogsággal fogom nyugtázni, hogy tele a pelus! Persze volt már ilyen, de az esetek többségében még segíteni kell neki sajnos, viszont utána olvasztó hálás mosollyal köszöni meg. :-)

Múlt héten volt védőnői látogatásunk, aki kérdezte, hogy Odett forgatja-e már a fejét hason, mire mondtam neki, hogy ezt 2 naposan(!) produkálta először, még a kórházban. Nem nagyon akarta elhinni, de tanúim is vannak rá, mert Anyuék éppen akkor voltak bent látogatóban. :-) Ahogy beszélgettünk, letettem Odettet magunk közé a hátára. Odett pedig egyszer csak az oldalára fordult (amit egyébként 5 naposan(!) csinált először itthon és erre is vannak tanúk). Mire Zora, a védőnő felkapta a fejét, hogy ez meg mi? Mondom neki, ennél különbeket is produkál már Odett és csak figyeljen. Letettem a járókába a hasára. Odett pedig szépen, ahogyan ő azt már 6 hetesen először megmutatta, a hátára fordult. Zora elképedve annyit mondott, hogy ő ilyet még nem látott! A kisbabák általában 4-6 hónapos korban fordulnak meg, szóval teljesen elképedt! Én persze irtó büszke voltam és vagyok, úgyhogy az utókornak is megörökítettük az első ilyen alkalmak egyikét:

Ebből kifolyólag viszont hasra nem igazán tudom letenni már két hete. Mert hogy gondol egyet és megfordul. Persze a fejét tartja, másképpen azt sem átfordítani, sem megfordulni nem tudna, de azért jó lenne gyakoroltatni vele. Szóval legnagyobb bánatára néha hasra teszem, hogy edzzen a kiscsaj.

Az esti fürdetést kifejezetten imádja. Az Apja fürdeti, közben hol beszélgetnek, hol pedig úszóversenyre mennek. Gyümink rendkívül erős és mozgékony, így a kádban is hatalmas lendülettel startol a rajtkőröl:

Voltunk családlátogatásokon is. Apukája ágán 5 generáció van, Anyu ágán 4. Készültek fotók is, hogy megörökítsük ezeket - a talán megismételhetetlen - alkalmakat.

4 generáció: Odett, Apu, Mami, Dédi

5 generáció: Odett, Apu, Mami, Ükmama

4 generáció: Odett, Anyu, Napa, Dédszülők

Legnagyobb bánatomra sajnos Rella nagymamám és Ottó nagypapám nem érhette meg dédunokájuk születését. Hiányoznak nagyon és Odettnek rengeteget fogok mesélni róluk.

A szoptatás rejtelmei

Odett 5 hetes. Csudaszép és csudajó kislány! Tényleg csak akkor reklamál, ha jogos. Ilyenek pl. az éhség, a peluscsere-igény vagy a hasfájás. Ez utóbbiból sajnos van bőven. :-( Nehezen kakil, sokáig nyögi, mire sikerül. Sajnos sokszor be is kell segíteni, erre tök jó találmány a szélcső. Ami egyébként le is ereszti a gyereket, mint egy lufit. :-)

Ami pedig a szoptatást illeti... nos, van vele némi nehézségünk. Az első csapda, amibe kezdő anyaként beleestem, az a gyerek gyarapodásának figyelése és az annak elmaradásától való para. A doktornő matekozott nekem, hogy a baba súlyának 150x-esét kell elfogyasztania egy nap és ha ezt nem eszi meg ciciből, akkor pótolni kell vízzel vagy tápival. A másik pedig a védőnő szavai, hogy heti 150 grammot kell híznia, sőt, a 2. hétre vissza kéne nyernie a születési súlyát. 

Béreltünk mérleget és kezdettől fogva mérlegeltük szegény gyereket. Kaja előtt, kaja után, meztelenül reggel és este. Volt olyan, hogy kaja után - (mínusz!) 2 g-ot mutatott, ami után már tényleg a hajamat kezdtem tépdesni. Gábor hamarabb rájött, hogy hagyni kéne a fenébe, de még kellett néhány nap, mire beismertem: tényleg felesleges. Azóta reggel és este mérjük csak csupaszon és hetente egyszer a védőnőnél. 

DE! Ami az első hivatalos védőnői mérést illeti... nos, úgy izgultam, hogy el kell érje a +150 g-ot, hogy azon a héten adtam neki kiegészítésül tápszert. Amivel szinte rá is szoktattam, illetve leszoktattam arról, hogy cicizzen keményen. Mert hogy eszik a cicimből, de folyamatosan ráalszik és szinte nem is elég neki. Jó, jó, van ilyen tudom, hogy nem elég az anyatej, de hát mégis! Sokkal jobb lenne, ha kiszívná, ami van, nem? 

Szóval ettől a héttől elkezdtem a visszaszoktatást. Annyiszor teszem cicire, ahányszor igényli és fokozatosan csökkentem a napi tápszer mennyiségét. Tudom, hogy nem egyik napról a másikra és kitartónak kell lennem. Remélem, legközelebb már a sikerről tudok majd beszámolni. :-)

Igény szerint vagy rendszeresen?

Odett 3 hetes. 

Fő témánk természetesen az etetés. A kórházban igény szerint szoptattuk, ami lássuk be, 0-3 napos babánál nem jelent túl sokat, hiszen az első napokban még magzatvízzel van tele a minigyomra, úgyhogy inkább csak azt büfizte fel úgy két napig. Utána pedig evett egy kicsit az egyik ciciből, aztán a másikból és aludt vagy 5 órát. Szerencsére a tejem rendesen beindult, szóval ezzel egyáltalán nem volt és most sincs gond. Amikor hazajöttünk, a "Suttogó javaslatára" a 3 órás periódust igyekeztem bevezetni, figyelembe véve a súlyát. Ez eleinte működött is, de a múlt hét közepén valami elromlott. Mintha cicifüggővé vált volna... Kicsit (inkább nagyon!) kétségbe estem, hogy jaj, most mi lesz?! Rajtam aludt el, ha le akartam tenni rögtön reklamált. Így telt el 3 nap, mire rájöttünk, hogy egyszerűen csak megnőtt az étvágya. És igen, időt kell szánni arra, hogy elaludjon. Mert nem megy mindig magától, bár nagyon büszke vagyok arra (is), hogy többször el tudja magát altatni. 

Nekem persze jöttek a sírások, pontosabban amikor neki jött, akkor jött nekem is. Kétségbe esve, hogy mit csinálok rosszul, mert szerintem nem éhes, de mégis vissza akar jönni aztán meg elalszik rajtam. Aztán jött a felmentő sereg - az Apja -, aki átvette tőlem, leült vele a fotelba és elkezdett beszélgetni vele és mondta neki, hogy "most már aludnod kell, Gyümi" és Gyümi elaludt. Apja megnyugtató, doromboló hangjára. Amire amúgy még pocaklakó korában is simán visszagömbölyödött, mielőtt kirúgta volna az oldalamat... Amúgy Apjának tényleg van valami elképesztő hangi adottsága, mert ha olykor én is hisztizek, akkor kb. 10 másodperc alatt lecsillapít. Szóval jó, ha van egy 'ilyen' a háznál. :-)

Visszatérve az etetésre: aztán úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk az igény szerintit. Nem akarom elkiabálni, de mintha most kezdett volna működni a dolog. Kellett 1-2 nap, mire megszoktuk, de mintha beállt volna valami rendszer. Illetve annyi, hogy kb. 1-1,5 órás etetéssel (amiben benne van a kakilás és az altatás is) alszik úgy 3-3,5 órát, amihez tudok igazodni, csak még a napi kezdési időpont változékony. De előbb-utóbb ez is rendben lesz! :-)

Mert MiniPötty igazán nagyon tündéri kisbaba. Egy kis hópihe. Még pihés a kis teste, a pofija, a fülecskéje, szóval szoptatás közben csak nézem és csodálom és szeretem...

1. hónap - 2011. április

Szia Odettem!

Már két hete köztünk vagy, szinte hihetetlen. Születésed körülményeit egy másik bejegyzésben hagytam hátra az utókornak, de annyit mindenképpen tudnod kell, hogy nagyon harciasan küzdöttünk mindketten. Szép és egészséges babaként, 53 cm-el és 3300 g-al születtél meg 2011. április 4-én 6.45-kor. Kos csillagjegyűként kos aszcendenssel, szóval kemény csajszi vagy/leszel. Ezt már egyébként most nagyon érezzük!

Kezdettől fogva bimbóvédővel kell cicizned, ami nehezebb, mint anélkül és Te remekül megoldod! Olyan erő van benned, hogy hihetetlen! Kissé mohó is vagy és így sok levegő is kerül a pocakodba, emiatt sajnos fáj a pocakod. Kaptunk egy szert, ami segíti a gázképződést odabent és így hamarabb szabadulsz a szelektől, de el kellett teljen pár nap, mire rájöttünk, hogy pontosan mit és hogyan kell csinálnunk. Te rendkívül kommunikatív vagy, szépen jelzed, hogy mi a baj és kitartó is vagy, ha egyből nem jövünk rá. Viszont ha nincs semmi problémád, akkor úgy alszol és viselkedsz, mint egy kis angyal! 

Az első hetet hármasban töltöttük itthon. Apukáddal jó párszor szorítottuk egymás kezét, hogy legalább egyikünk végre rájöjjön, hogyan segíthet rajtad (ez még a csodaszer előtt volt), de a legtöbbször a fejed felett összekapcsolódó boldogságos tekintetünk találkozott. Nagyon szeretünk és nagyon boldogok vagyunk, hogy köztünk vagy. Még mindig nehezen tudjuk elhinni, hogy két hete még a pocakomban voltál, most meg már a karunkban tarthatunk. :-)

Születéstörténet

Előre elnézést kérek, kedves Olvasónk. Minden, amit itt most leírok, szóról szóra igaz és nem szépítem szép szavakkal.

Előzmény, a'la natur: 2011. április 2-án szombat reggel véres izét találtam a bugyimban. Egyből hívtam Verát a szülésznőmet, mert (ha nem is szó szerint, de) összesz@rtam magam, hogy valami baj van!? Megnyugtatott, hogy ha nem folyik a vér, hanem csak amolyan folyásos-véreres valami, akkor csak a nyákdugó lehet. Ha kíváncsi vagy a nyákdugóra, nézd meg ezt a kis videót (de csak akkor, ha terhes vagy és a szülés előtt állsz néhány nappal)! Nem mindenkinél ilyen, nálam véreres volt, de az állagát tekintve tényleg olyan, mint a takony... Pfff!

Aztán a következő napon (vasárnap) délután 17 óra körül egyszer csak elkezdődött... Akkor még nem tudtam/tudtuk, hogy ez most tényleg AZ, csak annyit éreztem, hogy más, mint a korábbi menszesz alatti méhösszehúzódásokra hasonlító fájások. Mert hát hallottunk mindenféle jóslófájásról is, ami szintén ahhoz hasonlít, úgyhogy még nem tulajdonítottunk neki nagyobb jelentőséget. Csak annyit, hogy megdumáltam a lányommal, hogy ma még ne szülessen meg, mert - állítólag - a numerológiai képlete miatt nem lenne szerencsés (Adrikám! Egyszer áruld el kérlek, hogy honnan vetted ezt!), szóval bírja ki másnapig. No, aztán 21 órára ez már tényleg kezdett komollyá válni. De akkorra már tudtam, hogy a vasárnapot szkippeltük,  szóval ebben a tekintetben megnyugodtam. Azzal kapcsolatban viszont nem, hogy még mindig nem tudtam, ez már az igazi, vagy még mindig csak jósolgatják nekem, hogy mi lesz... Amikor - úgy fél órán belül - már 10 perces, rendszeressé váló fájások jöttek, akkor már sejtettem, hogy már rég megjósolták, hogy ez most tuti szülés lesz. Már akkor is azt mondtam, hogy ha ilyen a jóslófájás, akkor kibírhatatlan lesz az igazi...

A fájások... Hogy milyenek? Elég nehéz szavakba önteni. Nagyon erős menszeszgörcshöz volt hasonló (nekem), és csak mély sóhajokkal és ülve-hintázva tudtam "kiengedni". És mit tagadjam, fájt. Nem volt jó. És ez még csak az eleje volt...

21.30-tól tehát elkezdtük írni a fájások gyakoriságát. Ekkor tartottunk a 10 perceseknél. A magzatvíz még nem folyt el, de bevallom, ebben akkor egyáltalán nem voltam biztos. Csak később tudtam meg, már a szülőszobában, hogy még egyben van a magzatburok. Apával kicsit kétségbeesve néztük egymást, hogy most mi legyen. A szülésznő korábban mondta, hogy kell majd a szénhidrát, hogy legyen erőm, szóval már készült, hogy megfőzi a tésztát, amit tervezett, de mondtam neki, hogy kizárt, hogy egy falatot is egyek. Illetve egy valamit ettem, csokit. Mert engem az viszonylag gyorsan meghajt (csak a legcsokisabb Milka, ami a legfinomabb a földön) és nem akartam a szülőágyon csúnyán járni (bár amikor végül mégis úgy lett, a legkevésbé érdekelt).

Ahogy telt az idő, a fájások is úgy lettek egyre gyakoribbak. Hajnali fél2-kor, úgy 5 órás otthoni vajúdás után végül úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a kórházba. Ekkor már váltakozva hol 5, hol 2 perces fájások jöttek. Abban bíztunk, hogy ha "csak" jóslófájások, akkor legalább tudjuk és max. hazaküldenek, ha viszont szülünk, akkor pedig jó kezekben leszünk. A kórház kaputól-kapuig 10 perc, de most többnek tűnt. 2 percenként 1,5 perces fájásokkal nagy küzdelem volt, de végül odaértünk. Szerencsémre éppen a szülésznőm volt az ügyeletes, szóval azonnal a lehető legjobb kezekbe kerültem. Két fájás között adminisztráltunk, majd be a szülőszobába. Gábor végig velem lehetett (sajnos az apás-szettes fotó elmaradt, de irtó szexi volt ám). Zuhany alatt labdán ülve egész jó volt, de szerintem ebben az esetben nincs megoldás. Végül felfeküdtem a szülőágyra, talán még úgy volt a legjobb, ha van ilyen egyáltalán. Közben iszonyú szomjas voltam, de csak kortyokat ihattam. Szerelmem vizes ronggyal törölgette a homlokom és egy másik vizes rongyot tett a tarkóm alá (iszonyú melegem volt), közben időnként itatott. Ez volt a legtöbb, amit tehetett és ezért is nagyon-nagyon hálás voltam. Két fájás között szinte bealudtam (volna), mert ekkorra már több, mint 24 órája nem aludtam, szóval iszonyú kimerült voltam (és persze Apa is). Közben Vera behívta az ügyeletes orvost, Dr. Lengyel Dánielt, aki végül a szülész-orvosommá vált és nagyon hálás vagyok neki ezért. Fiatal srác, nagyon kedves és vicces, de erről talán majd később, mert ekkor a nevetés még a legtávolabbi terveim között szerepelt csak...  

A doki megvizsgált és ment tovább (még 3 szülés volt ebben az időben). Szóval néha magunkra hagytak úgy 20-25 percekre, amit egyáltalán nem bántunk. Jó volt kettesben lenni még akkor is, ha két fájás között egy szót se szóltunk egymáshoz. A fájások közben viszont úgy, de úgy szorítottam Gábor ujját, hogy szerintem titokban még mindig borogatja... :-). Később behívták az ügyeletet vezető orvost is, Dr. Raft Miklóst. Neki is örök hálám. Szóval már hárman figyelgettek. Hogy végül a magzatburkot mikor repesztették meg, fogalmam sincs, de már nagyon tolni akartam. Hogy az milyen? Konkrétan: mintha nagy-vécézni akarnál (van az a vicc, hogy akarni a vécén kell, szeretni meg az ágyban), szóval itt tényleg az akarni ige a helyénvaló! Úgyhogy mondták, hogy toljak, én meg toltam. Azt mondták, hogy iszonyú erő van bennem és nagyon jól csinálom és a baba is jól van (folyamatosan figyelték a szívhangját) és ő is jönni akar, mert a fejecskéje is már a szülőcsatornában van. De végül csak nem tudott kibújni. Plusz 4 órás kórházi vajúdás után (összesen tehát 9 óra volt) végül azt mondták a dokik, hogy mindkettőnk (baba és én) igyekezete ellenére nem fog kiférni a buksija, mert téraránytalanság van: lapos a medencém és bár látják a baba fejét, nem tudnak alányúlni, hogy megfogják. Szóval javasolják a császármetszést, ha beleegyezem. Naná hogy! Ekkor már szinte minden mindegy volt. Hallottam én mindenféle könnyű szülésről, meg orgazmikus szülésről, de nekem nem volt ezekhez szerencsém. Egyszerűen csak - és tényleg elnézést kérek - kurvára fájt! Szóval a császármetszés szó hallatán szinte megkönnyebbültem. 

Ekkor reggel kb. 6.15 volt. Rögtön jött az altató orvos, elmondta, hogy az epivel kapcsolatban mire számíthatok. Nem telt bele 15 perc, máris a műtőben voltam. Két fájás között beadták az epit, pár perc és már semmit sem éreztem. Az altató doki a fejemnél pedig végig mondta, hogy éppen mit történik. Vicces pasi volt ő is, vicces-színes sapiban, de a nevére sajnos nem emlékszem. Mindössze annyit éreztem, hogy mintha ide-oda rángatnák a cuccosaimat odabent, ami hát lássuk be, tényleg így volt. Mivel Odett feje már a szülőcsatornában volt, így gyakorlatilag vissza kellett nyomni a kis fejecskéjét, szóval nem volt olyan egyszerű kiszedni őt. 

De végül persze sikerült, reggel 6.45-kor már köztünk volt! Aztán csak a popóját láttam, ahogy hirtelen betekerve átviszik egy üvegajtón a csecsemősökhöz mosdatni. És itt is annyira mázlim volt, mert a fogadott csecsemősünk, Orsi volt éppen ügyeletes. Lemosdatták és bebugyolálták és behozták hozzám, de csak az orrommal tudtam eszkimópuszizni, mert még ki voltam terítve, mint egy rongyszőnyeg (éppen varrtak, amúgy 3 rétegben). Aztán elvitték és láttam, hogy Gábor már ott van és odaadták neki Odettet és a kis tündér ott van Apukája karjaiban. És csak így néztük egymást hosszú percekig az üvegajtón keresztül... Annyira jó érzés volt, hogy most, 10 nap után is, amint felelevenítem ezt a pillanatot, könnyek szöknek a szemembe. 

Engem végül összevarrtak, aztán egy bitang erős (másodszakmája biztos kidobó) műtőspasas felkapott és áttett egy másik ágyra, majd betolt a kórterembe, ott átrakott a rabágyamba (úgy utáltam!). Gábor tolta utánunk Odettet, s végül végre rám tették és hármasban lehettünk (leszámítva a szomszéd ágyon fekvő kismamát). 

Boldogság. Ennyi. Nincs szókincsem leírni az elmondhatatlant. 

Így voltunk sokáig. És még szerettünk volna, de már annyira álmosak voltunk mindketten (Odett persze már aludt), hogy végül nehezen, de elbúcsúztunk egymástól. 

Nekem ekkorra már kezdett múlni az érzéstelenítés, így már éreztem kicsit a fájdalmat és ami a lényeg, 8 órán keresztül (délután 15 óráig) nem volt szabad még a fejemet se felemelni. És mivel múlt az érzéstelenítés, esélyem se volt az alvásra. Kértem fájdalomcsillapítást, állítólag morcos-Picúr nővér tett is az infúzióba, de szerintem az placebo volt, szóval szar volt, na. És akkor jött a délután 15 óra. Az első felkelés. Senki se mondta, hogy mire számíthatok. Iszonyú volt. Azt hittem, belehalok. Hogy forduljak oldalra, nyomjam fel magam ülő helyzetbe, meg ilyenek... Mozdulni se bírtam, nem hogy oldalra fordulni. (Csak összehasonlításképpen: még most is alá kell polcolnom a hasamat, ha oldalra akarok feküdni.) Nagyon-nagyon nehezen keltem fel, azt hiszem, végül a nemlétező hasizmaimat hívtam segítségül. Aztán ki kellett mennem a zuhanyzóba. Menni? Hogy én olyat tudok? Elképzelni se tudtam, hogyan sikerülhet! Ahogy függőleges helyzetbe kerültem, odabent mindent lehúzott a gravitáció. Őrült fájdalom. Megfogtam a hasam és felhúztam, így egy kicsit könnyebb volt menni (inkább botorkálni), de tényleg "mission impossible"-nek tűnt. Végül csak eljutottam a zuhanyzóba, de úgy remegtem, mint a nyárfalevél. Teljesen kész voltam. Semmi erőm nem volt. Ekkor már több, mint 1,5 napja nem aludtam, plusz benne volt a 9 órás vajúdás is, szóval szinte érthető, de esküszöm, tényleg jobb lett volna, ha legalább csak a negyedét sejtem a rám váró borzalomnak és fel tudok rá készülni. 

Végül csak legyőztem a fájdalmat, még ha csak időlegesen is. A zuhanyzás után mentem vissza az ágyba, de szerencsére volt annyi eszem, hogy az ágy fejvégét felemeltessem (így a következő felkelések egy fokkal könnyebbek voltak). Betolták Odettet hozzám, de esélytelen volt, hogy akár csak a karomba is vehessem. Pedig már annyira, de annyira szerettem volna! De azt láttam, hogy ő tökéletesen jól van, és ez megnyugtatott. Gábor este 17 órára jött fürdetni (Orsi miatt kiváltságosak voltunk és minden este becsempésztük Apát, így együtt lehettünk 1-2 órát), szóval ez az időpont volt a következő cél a felkelésre. Ekkorra kellett erőt gyűjtenem. Ahogy közelgett az idő és elkezdtem a felkelést, csak az járt a fejemben, hogy látnom kell a kislányomat és a szerelmemet és muszáj felkelnem minden fájdalmam ellenére. 

 

Végül nehezen, de sikerült. Feltettem Gábor izzasztó övét haskötő gyanánt  (hogy ez mekkora ötlet volt!) és 17 óra előtt 5 perccel elindultam a leghosszabb útra, amit csak el lehet képzelni: a folyosó másik végébe. A fürdetés alatt én csak ültem és néztem őket és csak úgy simán boldog voltam. És a fürdetés után először foghattam végre a karjaimban a kislányomat. Orsi ekkor kis időre magunkra is hagyott, így először lehettünk igazán hármasban. Nagyon boldogságos volt. 

Ez után már minden könnyebbnek tűnt. Napról-napra, óráról-órára jobb lett a helyzet, de bevallom, még ma sem tökéletes. Gábor itthon van és amíg nekem csak Odett etetésére kell koncentrálnom, addig ő etet engem és mindent megcsinál, amit szükséges. Én vagyok a legszerencsésebb nő a világon!

Nagy-Herédi Odett 2011. április 4-én, hétfőn 6.45-kor, a maga 3300 grammjával és 53 cm-vel becsöppent az életünkbe. És csak úgy egyszerűen szeretjük...

9. hónap - 39. hét

Szia Gyümi!

Közeledünk a végéhez. Már nincs sok hátra, tényleg maximum 1 hét és kézzel foghatóan itt leszel velünk. Persze most is velünk vagy, annyit mocorogsz, hogy szemmel látható, ahogy egyik oldalról átmozdulsz a másikra. Csuklani is szoktál, nagyon vicces :-) A hétvégén fixen összepakoltam a kórházi csomagokat. A tiédet és az enyémet. Eddig is minden egy helyen volt, de most már tényleg csak fel kell kapni és kész. Bevallom, egyre nehezebbnek érzem magam. Néha úgy, de úgy keresed a helyed, hogy keresztbe fekszel és ilyenkor levegőt se nagyon tudok venni. Alvás közben ki kell párnáznom a pocimat és arra ráfektetni Téged, máskülönben "leesel" és az meg nagyon kellemetlen nekem. Tudom, hogy Neked is az, nagyon kevés már a helyed és ezért is fészkelődsz annyit. Egyik éjjel nyugi van, másik éjjel pedig küzdés a természettel... Mindig érzem, hogyan is érzed magad és azért a legtöbbször jól, szerencsére. 

Én már nem nagyon csinálok semmit. Reggelente kotlok még ("Ha nem bírod abbahagyni a portörlést, vagy hirtelen kényszert érzel a ruháid újrarendezésének a szekrényben, akkor hivatalosan még kotlasz. A kotlás egy általános jelenség, amikor kimerült és nagyon terhes nők hirtelen erőre kapnak és olyan ütemben kezdenek csinálni valamit, mintha az életük függne tőle."), de már egyre rövidebb ideig és egyre kevesebbeket bírok. Napközben nagyrészt ülök és számítógépezek vagy a babanaplóddal foglalatoskodom (nem ezzel, hanem amit kézzel készítek Neked). A mozgás már nagyon kellemetlen és nehéz. 

De félre ne érts! Ez egyáltalán nem panasz! A kellemetlenségek ellenére minden percet élvezek Veled, minden percét élvezem a várandóságnak. Mert amikor rossz, az is csak azért van, mert éppen úgy mozdultál, de a lényeg, hogy látom és érzem, ahogy megmozdultál. És ezt az érzést nem adnám oda semmiért...

9. hónap - 38. hét

Szia Gyümi!

Tegnap ismét voltam CTG-n, aminek az eredménye megint jó volt, viszont a vérnyomásom sajnos magas volt, úgyhogy most minden nap mérnem kell. A doki azt mondta (CTG után mentem hozzá), hogy nem kell ettől tartani, mérjem és annyi. De én tudom, hogy miért magas...

Mert most már tényleg szinte minden gondolatom a születésed körül forog és hát miért is hagyna hidegen, nemde? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgulok miatta. A szülésznő vasárnap mindent elmondott a szüléssel kapcsolatban, tehát lelkiekben már tudunk rá készülni, de hát mit tagadjam, kicsit be vagyok tojva. Persze igyekszem magabiztos lenni és Apukáddal is sokat beszélgetünk róla, de neki is van egy kis csoki a gatyájában. Ahogy jelzed, hogy elég volt odabent, még lesz kb. 5-6 óránk itthon, amikor is csak egymásra számíthatunk majd. Mármint úgy értem, hogy még nem kell rögtön bemennünk a kórházba, hanem itthon kell figyelni a jelzéseidet és tulajdonképpen ebben a pár órában még itthon fogok vajúdni. A kórház 5 percre van, ezért is javasolta a szülésznő, hogy ne rohanjunk be azonnal, mert hogy ott se lenne jobb... Szóval nagyon kell majd figyelnünk magunkra és egymásra.

Kicsit később, de még időben megkaptam a fotókat. Teljes valómban pompázok a képeken. Persze nagy retusálás amúgy sem lett volna, maximum a háttér javítása és a szemem alatti karikák eltüntetése lett volna cél. De a lényeg így is rajta van: Te! Most csak egyet mutatok, nemsokára amúgy is jól megnézetsz majd magadnak! :-)

Most már nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogyan is nézel ki. A szülésznő szerint hosszú kisbaba vagy, az uh-sok szerint meg tömör-gyönyör, szóval már szinte mindenfélét hallottunk. És bár lehet, hogy a napokban megszületsz és teljesül végre a vágyunk, hogy látunk Téged, azért még kibírnánk azt az 1-2 hetet, amit bent kellene töltened. Szóval csak ne kapkodj, ráérsz! Én bírom, bár gyakorlatilag nem telik el úgy egy óra sem, hogy ne mocorognál. Nagyon mozgékony lettél az utóbbi hetekben. Arrébb is bukfenceztél, már a másik oldalon volt tegnap a kis szíved, mint a múlt héten. A fejecskéd a helyén van, szóval a helyzeteddel is minden rendben van. Fészkelődsz, szűkölködsz és viszont ami a legcsodálatosabb, kitolod a kis talpadat! Szinte kézzel fogható! Olyan érzés, amikor így kidugod a talpad, mintha megcsikiznél belülről. Egyből odateszem a kezem és érzem a talpad formáját és úgy, de úgy elönt a boldogság, hogy szinte el tudnám magam sírni miatta. Egyszerűen fantasztikus érzés! Ezért is szeretném, ha még bent maradnál. Mert olyan csodálatos várandósnak lenni!

Mint ahogyan már korábban is írtam Neked, teljesen készen állunk a fogadásodra. A szobád, amelyet Rella unokatesód is annyira szeret, teljesen készen van. Nagyon kellemes a hangulata, amolyan napsugár-szerű.

9. hónap - 37-38. hét

Szia Húsgombócunk!

Azért írtam a címben két hetet, mert tegnap óta hivatalosan már a 38. hétben vagyunk, viszont mivel tegnap voltam ultrahangon és orvosnál, ma számolok be ezekről is Neked.

Szépen sorban haladva: a szobád teljesen készen van, csak Rád vár! Feltettem a baldahint is, amit először nem akartunk. Aztán eszünkbe jutott, hogy az éjszakai etetésekkor jobb, ha nem világít a szemedbe a kislámpa, s így biztosan nem fog. És még szép is. Gyakorlatilag már semmi teendőnk nincs az érkezésedig, de ettől még nem muszáj ám megérkezned, ahogy olvasod ezeket a sorokat. :-)

Mint ahogyan minden héten, most is kellett mennem  CTG-re. Reggel Apukád készített nekünk reggelit, aztán útban a rendelő felé megbeszéltem Veled, hogy most azért nem fogsz alukálni, hogy lehessen érzékelni Téged. Ez a két esemény jó hatással volt Rád, mert tényleg aktív voltál, így szerencsére mérhető volt minden szükséges infó. Amikre tegnap a doktor bácsi azt mondta, hogy látszik a görbéken, hogy jól érzed magad... Mintha én nem tudnám! :-) A laborom ismét teljesen rendben van, még bacilusom sincs, ezért szüléskor  valószínűleg nem kell majd antibiotikumot kapnom. Egyszerűen tényleg alig merem elhinni, hogy ennyire rendben van a szervezetem!

Apukád egyik kollégája tegnap tért vissza két hét szülési szabadságról és beszámolt neki az eseményekről. Így Apud kicsit kétségbe esve, de humorát nem veszítve hívott fel, hogy mennyi mindenre kell felkészülnie a születésed alatt: borogatnia kell majd a homlokom, masszírozni a hátam, a derekam, stb. Nagyon foglalkoztatja őt is az érkezésed, rengeteg dolgot tesz meg értünk, szinte erején felül teljesít. Bár most már neki is könnyebb, az elmúlt hetek voltak eléggé feszítettek. Nagyon szeret Téged, naponta többször beszélget Veled és mindig sok puszit ad Neked.

Tegnap reggelre azt vettük észre, hogy "leszálltál". Ez több tünetből látszik: egyrészt lejjebb ment a hasam és ezzel együtt előbukkant a cicim. Ezt reggel konstatáltuk Apuddal, amikor hanyatt feküdtem. :-) Aztán úgy, de úgy elkezdted nyomni a szeméremcsontomat, hogy elég kellemetlenné vált az állás és a gyaloglás. De azért bírom, szóval nem kell sajnálni emiatt. Elvileg, ha minden igaz, akkor mostantól számítva kb. 2-3 heted van még odabent. De ugyebár mi ezt már megbeszéltük enélkül is, ugye? :-P

Az ultrahangon most másik doktornőhöz és asszisztenshez kerültem, akik nagyon szimpatikusak voltak. Vidáman zajlott a vizsgálat, sokat nevettünk közben. Egyből mondta a dokinő, hogy egy húsgombóc vagy, igazi nagymama kedvence! Szépen gyarapodsz, olyannyira, hogy a becsült súlyod 3402 g! Atyagatya! Majdnem 1 kg-t híztál az elmúlt 4 hétben! És várható még a gyarapodásod, szóval őrületes súllyal fogsz születni, simán lehetsz majd 4 kg is. Bevallom, kicsit betojtam, amikor meghallottam ezt. Szerencsére nem vagy golyófej, szóval a fejecskéd normál méretű és nem mellesleg pontosan ott van, ahol lennie kell. Szépen becsusszantál, de még nem ékelődtél be, szóval ezzel is minden rendben van. Egyébként emiatt ismét nem sikerült fotót készíteni rólad, mert annyira ott van a buksid, ahol lennie kell, hogy csak a kis füledet láttuk. Na szóval: nagy súlyú kisbaba vagy, de ettől nekünk még MiniPötty maradsz! :-) Az uh-n ismét megerősítették az áprilisi érkezésed. Köszönöm, köszönöm! :-)

Tegnap megvettem a babanaplódhoz szükséges anyagokat, amikből kötést szeretnék készíteni Neked. Szóval ez az új projektem, amivel foglalkozni fogok itthon. Illetve van még egy: mivel a Neked írott naplómmal kapcsolatban sok pozitív visszajelzést kaptam (többen érdeklődnek irántad, mint gondolnád!), elhatároztam, hogy a tapasztalataimat a blog keretében, de új oldalon összeszedve megosztom más kismamákkal is. Emlékszem - és még a mai napig is így van -, hogy ha valami új dolgot észleltem, vagy újabb leletet kaptam, azonnal böngészni kezdtem a netet, hogy tájékozódhassak róla. Sok infó megtalálható a világhálón, s így nagyon sok helyről kell(ett) összeszednem azokat. Ebben szeretnék segíteni másoknak, tehát igyekszem egy-egy bejegyzésben összegyűjteni a tapasztalataimat.

Sok puszi MiniPöttyöm, és maradj még odabent, ahogy megdumáltuk! :-)

9. hónap - 36. hét

Szia Pöttyöm!

Bár nem is értem, hogy miért áltatom magam. Mert hogy nem leszel pötty, az tuti! Múlt vasárnap front volt. Egész nap éreztelek, mert egész nap mocorogtál, feszítettél. Még le is kellett dőlnöm. Aztán este kaptam a telefont Dani kollégámtól, akinek a csajával egyidősre mondták a várandóságunkat, hogy náluk megszületett Levente. 52 cm-vel és 2610 g-al született, teljesen egészséges és gyönyörű kissrác (kaptam fotót is róla). És hogy miért is nem vagy pötty? Mert Levente kb. annyival született, mint Te voltál négy hete! Már nem is merek belegondolni, hogy mekkora baba leszel. Bár azt olvastam, hogy a nagyobb súllyal született kisbabák jobban és többet alszanak, így az éjszakát is hamarabb végigalusszák. Hát nem tudom, mert sok fáma van arról is, hogy a pocak formájáról meg lehet mondani, hogy kislány vagy kisfiú lakik-e odabent és hát ez elég nagy butaság..., minden esetre a súly/alvás összefüggése tetszik. :-)

Ma is front van. Gyönyörűen süt a nap odakint, kellemes langyos idő van. Te pedig reggel 5 óra óta folyamatosan mocorogsz és feszítesz és dugod ki hol a fejed, hol a lábad, hol mindkettőt, én pedig csak pihegek és cipellek és beszélgetek veled, hogy még nem jött el a Te időd. Ugye még maradsz? 

Tegnap itt volt egy régi kedves tanítványom, Anna, akivel már annak idején is hamar egy hullámhosszra kerültünk, és sokat beszélgettünk. Vásárolt Neked néhány babaruhát és elhozta őket. Annyira édesek, hogy meg kell zabálni őket! Apropó, babaruhák: kb. 3 napja próbálom kitalálni, hogy mit hová rakjak. Rengeteg ruha van, de nem ez okoz problémát. Hanem az, hogy - gondolom én - az 54/56-os méret jó lesz Neked, úgyhogy azt előrébb teszem, de tényleg ki tudja, hogy mekkora leszel, mire előbukkansz? Egyszerűen még nem látom át, semmi tapasztalatom nincs ebben. Komolyan mondom, sokkal nehezebb feladatnak érzem ezt megoldani, mint bármit az elmúlt 9 hónapban. Úgyhogy jön is ma pesti Nagyid és segít. És képzeld, valószínűleg holnap pedig jön pécsi Nagyid, itt lesz velünk hétvégén! Ez még nem biztos, ma dől el. 

Ezen a héten kellett mennem újabb vérvizsgálatra. Miután lecsapoltak, mentem CTG-re, amin a szívhangodat és a méhösszehúzódást mérik. Mivel éhgyomorra kellett mennem a laborra, viszont ennem kellett a CTG-re, így a kettő között hazarohantam és ettem. Csak úgy fest, kicsit későn, mert hogy a CTG-n szinte végig szundítottál. Úgy kellett piszkálnom Téged, hogy felébredjél és mocorogjál (ha most rám tennék a mérőműszert, kiakadna!), még a nőci is "dobálta" a pocakomat. Vicces volt :-) No persze, miután hazaértem, azonnal izgalomba jöttél... Jó, megértettem, utálod, ha muszájból kell valamit csinálnod. Én is ilyen vagyok, szóval megdumáljuk majd, ha itt leszel, jó? :-P

A szobád készen van. Rella és Kriszti nénéd voltak itt a héten, Rellus ismét csuda-jót játszott nálad.

Apukád szerdán kora reggel elutazott Brüsszelbe céges út miatt és tegnap éjjel jött haza. Megdumálta veled, hogy megvárod és jó kislány is voltál, köszönjük. Peti barátunk és a család biztosított arról, hogy kéznél lesznek, ha szükség lenne rájuk, de szerencsére nem volt. És ne is legyen még néhány hétig... Várunk nagyon, de Te kosnak készültél, így kosnak is kell születned. Nem hiszek a véletlenekben. Tudom, érzem, hogy mit akarsz, mint ahogyan azt is, hogy szerelemgyermekként fogantál és azért voltál/vagy ilyen jó 9. hónapja, mert szeretsz bennünket és velünk szeretnél élni. És az érkezésed napját is megfontolt, okos kislányként fogod eldönteni.

Április, jó? Megdumáltuk? :-P 

8. hónap - 35. hét

Szia Kisasszony!

El sem hiszem, de a héten végre eljutottunk oda, hogy már szinte csak a Te dolgaiddal foglalkozzunk. Már átválogattam a ruhácskákat és jó pár adagot ki is mostam. Még van persze, ami szárad éppen és valójában még nem tudom igazán, hogyan szeretném rendszerezni a szekrényedben a ruháidat, de előbb-utóbb eldöntöm. Rengeteg ruhát kaptunk, már most kb. 2 éves korodig elegendő és első körben nyilván a kisebb ruhadarabokat kell elől hagynom. De olyan nehéz! Az egyik cukibb, mint a másik! És én szinte mindegyiket olyan aprónak látom! Persze, azért van különbség, ha egymás mellé teszem, de gyakorlatilag úszkálni tudnék a ruhatáradban, annyi van, s így a különbség is elvész... :-)

Apu legózik...

Hogy is van ez?

Hát így! :-)

Tegnap itt volt Kriszti nénikéd és Rella unokatesód. Kigördítettük az új szőnyegedet a szobádban és Rella ott játszott. Annyira jól elvolt egész nap, hogy szinte hihetetlen! Békésen, nyugisan, mindenféle pakolászás nélkül megúsztuk a napot. Rella a szobádban aludt, mint a bunda! :-) Igaz, hogy Apud a hétvégén összerakta a kiságyadat, de Kriszti azért hozta Rella utazóágyát, hogy abban aludjon. Mondhatom, szépen elfért egymás mellett a két kiságy, mert akkora a szobád! És Rellus tényleg nagyon jót aludt. Mi addig Krisztivel elővettük a listát, hogy mi kell majd a kórházba neked és nekem, és hogy még miket kell beszereznünk a születésedig.

Tegnap voltam a doktor bácsinál is. Minden rendben van, a jövő héten kezdődik az utolsó felvonás. Újra labor, majd az azt követő 3 héten kell mennem CTG-re és hozzá is, illetve majd ultrahangra is. A CTG-re azért kell hetente menni, mert nézik a méhösszehúzódás gyakoriságát, illetve a szívhangodat. Jópofa a doki, mert ez így 4 heti program, miközben a pocakom méretét és Téged tapogatva azt mondta, hogy nagy baba vagy és lehet, hogy néhány nappal vagy 1 héttel hamarabb fogsz megszületni. Na de hát ez mindegy is, mert időmből kitelik, hogy elmenjek a vizsgálatokra, ha pedig Te úgy döntesz, hogy elég volt odabent, hát akkor az lesz majd a dolgom, hogy a világra hozzalak. 

Ami már tényleg nincs olyan messze... Még pár hét és össze-vissza csókolgathatlak végre! Addig is Apukádon töltöm ki minden felgyülemlett anyai és asszonyi szeretetemet, amit nagyon jól visel, Kivéve, ha megemlítem neki, hogy vegyen sálat is, mert odakint hideg van... :-)

8. hónap - 34. hét

Szia MiniPötty!

Ha azt mondom, hogy Apukáddal mindketten kissé fáradtak vagyunk, akkor nem mondom el a teljes igazságot. Múlt hétvége óta nagyon sok mindent csináltunk itthon, hogy ezen a hétvégén végre a Te szobád berendezésével tudjunk foglalkozni. Volt ablakpucolás, gardrób rendezés, szekrény matricázás és még nagyon sok minden. 

Én jellemzően alig alszom. Van olyan éjszaka (a legtöbb sajnos), hogy éjjel 3 óra körül felébredek és 1,5-2 órán keresztül ébren vagyok. Egyszerűen nem tudok visszaaludni. Ilyenkor persze tök jó gondolatok jutnak az eszembe, hogy miket lehet még megvalósítani a lakásban az érkezésedig, amiket persze reggel megosztok Apukáddal. Ő bólint egyet és hümmög és csak annyit mond, hogy "persze, de előbb  még... " és sorolja a valós teendőket, joggal persze. :-) Hogy miért nem alszom? Annyira keresgéled a helyedet, ami egyre kevesebb, hogy a pocakom szétfeszíted. A múltkor ültem az autóban és komolyan hátra kellett döntenem az anyósülést, hogy legalább utazni tudjak. A budapesti utakat gyakorlatilag a kezdetek óta utálod, most meg aztán pláne az értésemre adod, hogy jó lenne, ha intéznék valamit a közteseknél a minősíthetetlen útviszonyok miatt. Apukád vezet én meg nyögdécselek, mire Ő rögtön megsimogat Téged és mondja, hogy mindjárt-mindjárt, tarts ki! :-) 

Persze van olyan éjszaka is, amikor végig tudok aludni, mint pl. a múlt éjszaka. Ha így van, akkor másnap tudok tevékenykedni itthon, de ha nem, akkor sajnos használhatatlan vagyok. Különben is azt vettem észre, hogy kb. délután 2-ig vagyok bekalibrálva, szóval a legpihentetőbb éjszaka után se tudok már aktív lenni ez után. De hát nem is baj, a lényeg, hogy a délelőttöket legalább hasznosan tudom eltölteni. Amúgy nagyon jól érzem magam itthon! Szeretem az otthonunkat és bár nem vagyunk még készen teljesen, lelki szemeim előtt látom, hogy miből mi lesz és már ez örömmel tölt el. És persze a gondolat, hogy pár hét múlva már közöttünk leszel...

Hétfőn voltam ultrahangon és a védőnéninél. Amint az ultrahangos dokinő rátette a pocakomra a műszert, az első mondata az volt: "hú, mennyi haja van a babának!" Atya-gatya! El sem hiszem, hogy teljesül a vágyam és "hajasbabám" lesz! Ehhez persze kellett egy jó dns is és már tudjuk, hogy nagyon hasonlítasz Apukádra. Szóval reméljem, hogy nem csak a vonásait és a jó természetét, de a haját is örökölted! Persze azt is előre tudom, hogy utálni fogod majd nagyobb korodban és vasalgatod majd a göndör tincseidet, de talán majd - és miért is ne? - találkozol majd nagylány korodban egy fess fiatalemberrel, aki megérteti veled, hogy úgy vagy a legszebb, ahogy vagy! :-)))

Az ultrahangon a magzatvízről csak annyit mondtak, hogy valamivel több, tehát a múltkori jelző, ami a plusz vérvizsgálat-igényt jelezte, már nincs. Annak a labornak egyébként ismét tökéletes lett az eredménye, szóval a cukrom is és minden más eredmény teljesen normális. Továbbra sem kell vasat szednem, szóval tényleg minden rendben van. Az uh-n már nem írtak plusz hetet a méreteid alapján, ezért írtam én is 34. hetet a címben. Szóval úgy fest, hogy tartod az áprilist, aminek igazán nagyon örülök. A dokinő szerint egy húsos, gyurmázni való, nagymama kedvence hajas baba leszel. :-)))) Egyébként kértem fotót a dokinőtől, de sajnos nem mutattad meg a pofidat, így nem volt mit lefényképezni. De sebaj, hamarosan kismillió fotót fogunk Rólad készíteni! :-)

A legutóbbi uh-n, ami 4 hete volt, 1920 g volt a becsült súlyod, a mostanin pedig már 2547 g. Hmmm... én ennyivel születtem, 9 hónapra. Szóval gyarapodsz lelkem, tényleg Apádra ütöttél! Jó persze, minden kaját szeretek és megeszek, nem vagyok válogatós. Szerencsére kívánós sem, ez is elmaradt a várandóság alatt, mint a rosszullétek. Szóval, csak szépen eszem, ami jól esik, Te pedig nődögélsz odabent. A védőnéni megmérte a súlyom és az elmúlt 6 hétben csak 2 kilót híztam és 2 cm-vel lett nagyobb a pocakom (szóval arányos, meg is dicsért). Ebből a plusz 2 kilóból Te vagy plusz 700 g és ehhez jönnek még az egyéb növekmények (cici, placenta, stb), szóval nem vagyok kétségbe esve. Azért már foglalkoztat a gondolat, hogyan fogom leadni a kilókat, mert nem akarok ilyen "mozgásképtelen" maradni, de minden úgy lesz majd, ahogyan lennie kell. Kétségbe persze nem vagyok esve, Apukád is mindig nyugtatgat, hogy nekem most az a dolgom, hogy gömbölyödjek, Neked pedig az, hogy hízzál, aztán meg majd úgyis szép lassan visszanyerem a formám. 

Szóval minden rendben van velünk és továbbra is Te vagy minden gondolatunk...

8. hónap - 33-34. hét

Szia Odett!

Mondanám, hogy miniPöttyöm, de már a legkevésbé sem vagy mini :-) Azért persze igazából örökre az leszel majd...

Nagyon-nagyon sok minden történt az elmúlt héten, ami mind Veled kapcsolatos, hiszen már nagyon készülünk az érkezésedre. 

 

Múlt héten csütörtökön voltam egy kedves régi barátomnál, Doronnál, aki profi fotós és felajánlotta, hogy készít néhány kismama fotót rólam, rólunk. A képeket majd csak ez után fogom megkapni (azért itt-ott érdemes retusálni, pl. a fekete karikákat a szemem alatt), de egy fotót még akkor rögtön, mindenféle javítgatás nélkül átküldött e-mailen. Jó nagy a pocim, ugye? :-P

A hétvégén pedig Attila, az asztalos barátunk volt itt, aki annó a szekrényed összeszerelésében is segédkezett. Most a konyhabútort fejezte be, mert még hiányzott tavalyról egy csomó minden (elfogyott a lovetta, idén fejeztük be). És persze, mivel az "új" háló festése is készen lett, így átköltöztünk oda és a szekrényed kivételével kiürítettük a szobádat, hogy kedden azt is ki lehessen festeni. 

Ami meg is történt és valami gyönyörűséges lett! Apukád választotta a két színt: három fal vanília sárga, egy pedig menta-lime zöld. Még nem fotóztam le, majd ha készen lesz minden. Most Apukád a parkettaszegélyt tette le, illetve szépen helyére kerül majd a bútorod is és a hétvégén már babaruha- mosás, vasalás, pakolás lesz. Szóval szépen haladunk...

Hétfőn megyek ultrahangra, illetve majd a védőnénihez. Remélem, most majd kapok Rólad fotót az uh-n! Ha nem, nagyon mérges leszek. Olyan szuper érzés, hogy folyamatosan itt van előttem a kis pofid, amit legutóbb a 4D-s felvételen láttunk. Ezt persze segíti, ha Apukádra nézek, mert az Ő arcában látlak Téged is... :-)

Amúgy köszönöm, jól vagyok. Fizikailag vagyok kissé korlátozva, mert a pocakom akkora, hogy  csak lassan és megfontoltan tudok mozogni. Már nagyon sok mindent nem tudok megcsinálni, amit azelőtt igen. Apukád rengeteget segít, a fent felsorolt dolgokban pl. egyáltalán nem engedte, hogy részt vegyek (pakolászás, porszívózás, stb), szóval a munka dandárját egyértelműen Ő végzi. Aludni már nem nagyon tudok, mert oldalt fekve olyan, mintha rajtad feküdnék, mivel forogsz velem, ezért csak kb. 45 fokban tudok oldalvást feküdni. Hanyatt még jó, csak úgy meg horkolok kissé, amivel meg nem szeretném Apukádat zavarni, mivel neki minden nap menni kell dolgozni, aztán pedig ha hazajön, itthon lenyom egy majdnem második műszakot a rengeteg pakolászással..., szóval örülnék, ha tudna pihenni. A múltkor kérdezte, hogy fogom-e bírni a hozzád való éjjeli felkeléseket, mire mondtam neki, hogy kb. 8 hónapja nem aludtam végig egy éjszakát sem, úgyhogy tutira nem lesz gond. :-)

Hát így vagyunk mi mostanában. Készülődünk, készülődünk. Még kb. 6 hét és itt leszel velünk...

8. hónap - 32-33. hét

Szia Gyümi!

Tegnap voltam a laboreredményért, illetve utána a nődokinál. Minden leletem kiváló! A doki megtapogatta a hasam és mondta, hogy megfelel ennek a hétnek a mérete és a keménysége is, és hogy majd legközelebb (március 2-án) fog megvizsgálni. És a többlet-magzatvízzel kapcsolatban most egy újabb hasonlattal élt: a magzatvíz mennyiségét megbecsülni olyan, mintha elnéznénk a távolba és egy messzi pontra azt mondanánk, hogy 3 km-re van, miközben 5 km-re... tehát elég sokat lehet tévedni... :-)

Tegnap kaptunk egy csomagot. Emese, általános iskolai osztálytársam küldött Neked egy csomó, irtó cuki kislányruhát! Jaj, már annyira várom, hogy rád adhassam őket! Jobbnál jobbak és az egyik kis pirosba rögtön beleszerettem :-)

Képzeld, holnap kezdődik a festés. Jó lenne, ha már hétvégén átköltözhetnénk a kisszobába, hogy utána a Te szobád is elkészülhessen. Mert akkor a jövő héten már végre pakolászhatnám a ruhácskáidat. Jaj, annyira izgi lesz, hogy mit hová is tegyek, mire mikor lesz szükség, stb. Nagynénéd, Kriszti segít majd nekem, nagy gyakorlata van benne. Kedden (és a múlt héten is) voltam náluk, eltöltöttünk egy-egy napot hármasban Rellával. Ő a Te unokatesód, aki kb. egy hónap híján 2 éves lesz, amikor Te megszületsz. Már kaptál tőle simogatást és puszit is, mint ahogyan Emma, Apukád unokahúga is szeretettel simogatott meg Téged legutóbb is, amikor Pécsen voltunk. Töltök fel róluk fotót Neked.

Szeretünk és nagyon készülünk az érkezésedre!

Apukád és Rella

Emma és Szandra

8. hónap - 31-32. hét

Szia Gyümi!

Furcsa, hogy már senki sem tudja, hány hetes pocaklakó vagy! Szerintem  32, mert úgy érzem, hogy nem várod meg az áprilist, de Te tudod, hogy mikor kell megszületned. Most még azért maradj odabent legalább 6 hétig, utána azt csinálsz, amit akarsz, jó? Megegyeztünk? :-)

Ma voltam ismét a terheléses cukorvizsgálat miatt vérvételen, aminek a keretein belül egyéb vizsgálatokat is csinálnak majd. Mivel a korábbi laborleleteim jók voltak, így most sem aggódom, már csak azért sem, mert tuti-piros, hogy jól vagy. Egyszerűen érezném, ha nem így lenne!!! Bevallom, ma elég nehezen csúszott le az a 2 dl cukros víz, de a szükség nagy úr, szóval - majdnem - összeszorított fogakkal megittam...

A "szakirodalom" szerint állítólag a következő 8 hétben meg fogod duplázni a súlyod. Hmm... Figyi, Cicafül! Ha mégsem szeretnél most rohamosan hízni, én nem foglak megszidni érte, ígérem! Nem bánom, ha még mondjuk 1 kg-t összeszedsz, no de azért 2 kg-t!? Jó persze, legutóbb viszontláttuk Apukád vonásait a monitoron, de azért lesz időd majd idekint meghízni és megnőni, nem kell mindjárt az elején! Egyébként én már biztos vagyok benne, hogy nagylány korodban majd a hónod alá csapsz... :-)

Jövő hétfőn találkozunk egy szülésznővel, akit a csecsemős nővér ajánlott. Remélem szimpatikus lesz és ha igen, akkor ő fog a világra segíteni. Gondolatban néha elkalandozom a pillanat felé, amikor majd eleged lesz abból, hogy belülről nézegess és ki szeretnél jönni, de még azért igyekszem nem erre koncentrálni. 

Tekintettel arra, hogy még annyi, de annyi minden teendőnk van addig! Jövő héten festés és a konyhabútor befejezése lesz, majd átköltözünk Apukáddal az új hálónkba és elkezdhetjük végre a szobádat csinosítani a fogadásodra. Rengeteg babaholmit kaptunk. Már alig várom, hogy rendszerezhessem őket és szépen berakhassam a szekrényedbe, de amíg a festés és az átköltözés nem történt meg, addig sajnos nem tudok nekikezdeni. :-(

No de most már tényleg csak néhány nap és indul a banzáj!

Vigyázz magadra!

Szeretünk :-)

a munkának vége

Szia MiniPötty!

Ez a bejegyzés főképpen azokról az emberekről szól, akik szintén nagy-nagy szeretettel gondolnak Rád. Ők pedig a kollégáim. Pénteken dolgoztam utoljára és előző nap egy meglepetés-búcsúztatást szerveztek nekem. Tényleg meglepetés volt, mert igazából péntekre számítottam, s így a gondolataimat nem sikerült kellőképpen összeszednem, de a határidős feladatok miatt muszáj volt csütörtökre tenni.

Nagyon kedves ajándékokkal leptek meg Bennünket. Lefotóztam Neked őket, hogy láthasd, mert tényleg hasznos és kedves ajándékokat kaptunk. Akik szervezték ezt a kis búcsúztatót és kitalálták, hogy mivel is kedveskedjenek: Ildi (akiről korábban már meséltem), Orsi és Timi, nagyon kedves közvetlen kolléganőim. Ezen a fotón én vagyok a legkisebb és a legkövérebb :-)

szerintem ez egy viziló :)

Kaptál egy nagyon finom-puha takarót, aminek a közepén egy olyan víziló van, ami több funkcióval is rendelkezik. Egyrészt, amikor betakargatlak vele, te tudsz játszani az állatkával, mert mindenféle készségfejlesztő, nyomkodásra, birizgálásra alkalmas "izé" van rajta. Másrészt pedig, ha éppen nincs szükség a takaróra, akkor szépen össze lehet hajtogatni és a víziló hasába becsomagolni.

pöttyös-manós-ráncigálós :)

Aztán kaptál még egy pöttyös, kézzel-lábbal-foggal vagy bármivel fogható pöttyös-ráncigálós "izét", aminek a közepén egy manócska úszik. Érdekes, hogy ezeket a gyerek-, készségfejlesztő játékokat nem lehet a nevükön nevezni. Gondolkoztam sokáig ezen a pöttyösön is és vevő vagyok bármilyen szóra, ami kellőképpen kifejezi a funkcióját, nem vitatva ennek hasznosságát. :-)

 

És végül, de nem utolsó sorban egy gyönyörű szép fotóalbumot, aminek az elején most még nem a Te fotód van, de alig két hónap múlva már Te leszel ott. 

A lányok kitettek magukért és köszönöm Nekik. Mint ahogy az összes kollégámnak is, akik részt vettek ezen az összejövetelen és kedvességükről, törődésükről biztosítottak. 2,5 évet dolgoztam itt (és még fogok is majd), de igazából az elmúlt fél év volt az, ami közelebb hozott a kollégákhoz és igazi csapattagnak kezdhettem érezni magam. Köszönöm a jókívánságokat és remélem, hogy kapcsolatban maradunk! A legjobbakat kívánom nekik és legfőképpen kitartást! :-)