Odett 5 hetes. Csudaszép és csudajó kislány! Tényleg csak akkor reklamál, ha jogos. Ilyenek pl. az éhség, a peluscsere-igény vagy a hasfájás. Ez utóbbiból sajnos van bőven. :-( Nehezen kakil, sokáig nyögi, mire sikerül. Sajnos sokszor be is kell segíteni, erre tök jó találmány a szélcső. Ami egyébként le is ereszti a gyereket, mint egy lufit. :-)
Ami pedig a szoptatást illeti... nos, van vele némi nehézségünk. Az első csapda, amibe kezdő anyaként beleestem, az a gyerek gyarapodásának figyelése és az annak elmaradásától való para. A doktornő matekozott nekem, hogy a baba súlyának 150x-esét kell elfogyasztania egy nap és ha ezt nem eszi meg ciciből, akkor pótolni kell vízzel vagy tápival. A másik pedig a védőnő szavai, hogy heti 150 grammot kell híznia, sőt, a 2. hétre vissza kéne nyernie a születési súlyát.
Béreltünk mérleget és kezdettől fogva mérlegeltük szegény gyereket. Kaja előtt, kaja után, meztelenül reggel és este. Volt olyan, hogy kaja után - (mínusz!) 2 g-ot mutatott, ami után már tényleg a hajamat kezdtem tépdesni. Gábor hamarabb rájött, hogy hagyni kéne a fenébe, de még kellett néhány nap, mire beismertem: tényleg felesleges. Azóta reggel és este mérjük csak csupaszon és hetente egyszer a védőnőnél.
DE! Ami az első hivatalos védőnői mérést illeti... nos, úgy izgultam, hogy el kell érje a +150 g-ot, hogy azon a héten adtam neki kiegészítésül tápszert. Amivel szinte rá is szoktattam, illetve leszoktattam arról, hogy cicizzen keményen. Mert hogy eszik a cicimből, de folyamatosan ráalszik és szinte nem is elég neki. Jó, jó, van ilyen tudom, hogy nem elég az anyatej, de hát mégis! Sokkal jobb lenne, ha kiszívná, ami van, nem?
Szóval ettől a héttől elkezdtem a visszaszoktatást. Annyiszor teszem cicire, ahányszor igényli és fokozatosan csökkentem a napi tápszer mennyiségét. Tudom, hogy nem egyik napról a másikra és kitartónak kell lennem. Remélem, legközelebb már a sikerről tudok majd beszámolni. :-)
