5. hónap - 21. hét

Szia MiniPötty!

Ez a hét bizonyos szempontokból nem tartozik a legkedvesebbek közé, viszont a kellemetlenségek mellett csodálatos dolgok is történtek! A kellemetlen rész is csak a közérzetemre vonatkozik, nem pedig Rád. Kedden kezdődött és csak hétvégére múlt el, hogy a hasamban bal oldalon - ahol elvileg a kis fejecskéd van - szúrást éreztem. Viszont ezzel együtt azt is éreztem, hogy nem Veled van baj, hanem hogy "csak" beszorult a levegő. Kis fekvéssel és mély hasi légzéssel el is múlt mindig, de sajnos többször előjött. Valamelyik nap az irodában is le kellett egy kicsit feküdnöm a földre, de végül megszűnt a szúrás. Mostanra pedig már egyáltalán nem érzem! :-) Ezzel együtt azt is éreztem, hogy nagyon-nagyon mocorogsz és folyamatosan feszült a pocim. Ez persze jó érzés, mert így tudatod velem, hogy minden rendben van.

Egyik este tonhalas pirítóst vacsoráztam és este 11 óra körül eléggé rosszul éreztem magam, mert hányingerem volt és éreztem, hogy a gyomromban komoly harc dúl. Végül elmúlt a rossz érzés és reggelig tudtam is aludni, szóval mostanra már nincs semmi baj! Minden esetre a tonhalat egyenlőre kiiktatom az étrendemből. Bár igazából nagyon szerencsém van, mert eddig semmire sem mondtad, hogy nem ízlik Neked, és szerintem a tegnapi rosszullétem sem miattad volt, hanem az étel minősége miatt. Van még egy "tünet", ami szintén ezen a héten jelentkezett, mégpedig az orrszárazság és a légzési nehézségek. Előbbi elalváskor zavaró, utóbbi pedig napközben is többször, pláne, hogy ha gyorsan beszélek. Hát igen, lassítani kell a tempón, nem vagyok már egyedül... :-)

És ami a hét legcsodálatosabb pillanata, hogy Apukád 30 éves lett! Nagyon izgultam, mert szerveztem neki egy meglepetésbulit. És mivel tudtam, hogy sejti mire készülök, így barátai segítségével a héten elterelő hadműveletbe kezdtünk! És annyira jól sikerült az elterelés, hogy igazi meglepetés lett, amivel mindannyian nagy örömet szereztünk Neki! Nagyon-nagyon jó baráti társaság jött össze; szinte mindenki el tudott jönni, akit hívtam és mint utólag kiderült, szinte mindenki ott volt, akire Apukád maga is gondolt volna. Nagyon klassz barátok, akikre messzemenőig lehet számítani bármikor! Nem csoda persze, mert a jó vonzza a jót és Apukád nagyon az! Készültek fotók is, amiket remélem hamarosan megkapok és akkor mutatok majd Neked is párat.

Persze, gondolom már magad is nagyon hiányolod, hogy Apukádat még egyáltalán nem láttad. Az én hibám, de most pótolom ezt a hiányosságot. A hangját már nagyon jól ismered, mert Ő az, aki rajtam kívül olyan szeretettel szól hozzád. Tudod, Neki van az a dörmögős hangja! :-) És bár nem ír(t még) Neked, tudnod kell, hogy nagyon-nagyon szeret Téged! Ez a fotón a nyáron készült. 

5. hónap - 20. hét

Szia Gyümi!

Kicsit később írok a szokásosnál, de minden rendben van, csak a fáradtságom az oka. A héten megvettük a kiságyadat és a szekrénysorodat, szerintem nagyon szép és praktikus mindkettő. Egy olyan ágyban fogsz aludni, amelyből ha majd nagyobb leszel, először kiveszünk pár rácsot, hogy egyedül is ki-be tudjál mászni, aztán levesszük a rácsot és átalakítjuk kisággyá.

És vettünk egy hatalmas szekrényt is pelenkázó komóddal, amibe a ruháidat fogjuk rakni. Amikből már most annyi van, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele. Apukád nagynénjééktől, Bözsééktől és Bácsikádéktól, Csabiéktől is rengetek ruhát kaptunk. Szandra, Emma és Rella hordta őket, csupa szép kislány, így biztosan Te is nagyon szép leszel bennünk. Persze, ha a végén kiderül, hogy mégsem kislány leszel, majd legfeljebb a rózsaszínű ruhácskákat nem adom rád, a többi úgyis unisex :-)

Apukád a hétvégén elkészítette az első fotót rólam, megmutatom magam Neked. Bár a világon  mindenkinél Te ismersz a legjobban, még kell pár hónap, amíg egymás szemébe nézhetünk. Sokat gondolunk Rád és nagyon várunk!

Amúgy mindketten jól vagyunk, Te is és én is. Két hete a szempillámra volt szükséged, a héten pedig a körmöm kell Neked. :-) Most olyan rövid, mint gimnazista koromban. Kicsit furcsa, hogy érzem az ujjhegyemet, szinte érzékeny is. Mint ahogyan a fotón is láthatod, hatalmas a pocakom, ami nem csoda, mert a múlt héten volt a becsült súlyod 320 g. Ez elsőre nem mond semmit, de elvileg csak a 22. hét környékén kellene, hogy 300 g fölött legyen a súlyod. De bírom, bírlak, nincs semmi baj! Van persze, amit sokkal nehezebb megcsinálni, mint pl. a cipőfelvétel, meg hát hajolgatni se jó, de ha ezeket nem, vagy pihengetve csinálom, akkor nincs semmi gáz. Szóval hidd el, minden rendben van veled, és tudom, hogy a körmömet is csak addig fogyasztod, amíg megerősödnek a kis csontjaid! :-)

Szeretünk...

5. hónap - 19. hét

Szia Egyetlenünk!

Nagy nap volt a mai! Nemrég értünk haza az ultrahangról és megtudtuk, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van veled. És hát ami a legfontosabb, hogy a doktornő azt mondta, hogy "lány-gyanús" vagy, de hát ez még nem 100 %. Legközelebb csak 10 hét múlva kell mennünk újra, de nem fogjuk kibírni addig, hogy ne lássunk, úgyhogy mindenképpen elmegyünk még karácsony előtt egy 4D-s ultrahangra. És képzeld, Apukád is bejött a vizsgálatra és - bár én nem láttam őt, mert messzebb volt tőlem - azt mesélte, hogy izgalommal nézett téged. Nagyon-nagy boldogságban vagyunk! :-) Előbb-utóbb Ő is fog írni neked, ígérem... Mocorogtál, és kitátottad a szád és kortyoltál és hallottuk a szívverésedet is...

A héten már nagyon mocorogtál. Hétfőn este feküdtünk a kanapén és néztük a TV-t és egyszer csak éreztem, ahogy elönt az a fajta boldogságos forróság, amit egy szerelmes film csúcspontján szoktam érezni (amikor hevesebben kezd verni a szívem és majdnem kicsordul egy könnycsepp) és ezzel egy időben nagyon-nagyon megfeszült a pocakom. És odatettem a kezem, hogy megsimogassalak, és képzeld el, hogy mint egy kis alma, kidudorodtál a jobb oldalon! (És most, ahogyan ezt írom, ismét érezlek Téged. Mintha csak tudnád, hogy Neked írok és megköszönöd a gondolatokat...) És amikor megéreztelek, gyorsan szóltam Apukádnak és odatette Ő is a kezét és Ő is érzett Téged... És képzeld, megijedt! Annyira aranyosan reagált, imádtam! "Szerim, Ő tényleg itt van! És nem fáj? Te jó ég!" Aztán még mondta, hogy szoknia kell a gondolatot... De azóta már gyakorló, mert hogy többször is érezlek, már nagyon sokszor. És neki is igyekszem átadni az érzést, ezt a csodálatos állapotot, ezt a varázslatot...

5. hónap - 18. hét

Szia Gyümi!

Apukád hív így, mert hogy gyümölcs vagy, a szerelmünk gyümölcse... :-)

Hát már nagyon érzem ám, hogy idebent vagy! Többször is feszül a pocakom és repdesnek a pillangók odabent! Továbbra is nagyon jól alszom (mert Te is) és csak a cici-növekedés miatti fájdalom maradt meg az elmúlt hónapokból.

És képzeld, nagyon-nagy hírrel szolgálhatok! Tegnap elhoztuk Bodrit! Na, ő nem egy kutya, hanem a (régi)új autónk, amiről múlt héten meséltem Neked. Skodri-Bodri... :-P

Nagyon szép, nagyon nagy és nagyon szeretjük!

Akárcsak téged! Jövő héten csütörtökön megyünk végre ultrahangra. Már nagyon várom, mert ezer éve nem láttalak! Apukád is jön, remélem a doktornő beengedi majd a rendelőbe (persze, hogy beengedi!). És nagyon reméljük, hogy megmutatod magad és ha legközelebb írok, már a neveden szólíthatlak! Addigra ígérem, meg lesz a fiúnév is...

Apropó, név! A helyzet az, hogy lehet, hogy mégsem Herédi-Nagy lesz a vezetékneved. Amikor Apukád ezt először felvetette, a hangzása miatt mentem bele, de megmondom őszintén (és azóta van bennem ellenérzés ezzel kapcsolatban), hogy jobban örülnék, ha az Ő neve lenne előbb... Nem vagyok egy harcos feminista és az én vezetéknevemhez sem ragaszkodom; az maximum azért jó, hogy ne legyél egy Nagy a sok közül, hanem az egyetlen Nagy-Herédi legyél (kivéve persze, ha testvéreid születnek).

No tehát, rajtad múlik, hogy jövő héten hogyan köszöntelek... Persze nem fogunk haragudni, ha szégyenlős leszel, mert előbb-utóbb úgyis megtudjuk, kit is hoz nekünk a tavasz!