5. hónap - 19. hét

Szia Egyetlenünk!

Nagy nap volt a mai! Nemrég értünk haza az ultrahangról és megtudtuk, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van veled. És hát ami a legfontosabb, hogy a doktornő azt mondta, hogy "lány-gyanús" vagy, de hát ez még nem 100 %. Legközelebb csak 10 hét múlva kell mennünk újra, de nem fogjuk kibírni addig, hogy ne lássunk, úgyhogy mindenképpen elmegyünk még karácsony előtt egy 4D-s ultrahangra. És képzeld, Apukád is bejött a vizsgálatra és - bár én nem láttam őt, mert messzebb volt tőlem - azt mesélte, hogy izgalommal nézett téged. Nagyon-nagy boldogságban vagyunk! :-) Előbb-utóbb Ő is fog írni neked, ígérem... Mocorogtál, és kitátottad a szád és kortyoltál és hallottuk a szívverésedet is...

A héten már nagyon mocorogtál. Hétfőn este feküdtünk a kanapén és néztük a TV-t és egyszer csak éreztem, ahogy elönt az a fajta boldogságos forróság, amit egy szerelmes film csúcspontján szoktam érezni (amikor hevesebben kezd verni a szívem és majdnem kicsordul egy könnycsepp) és ezzel egy időben nagyon-nagyon megfeszült a pocakom. És odatettem a kezem, hogy megsimogassalak, és képzeld el, hogy mint egy kis alma, kidudorodtál a jobb oldalon! (És most, ahogyan ezt írom, ismét érezlek Téged. Mintha csak tudnád, hogy Neked írok és megköszönöd a gondolatokat...) És amikor megéreztelek, gyorsan szóltam Apukádnak és odatette Ő is a kezét és Ő is érzett Téged... És képzeld, megijedt! Annyira aranyosan reagált, imádtam! "Szerim, Ő tényleg itt van! És nem fáj? Te jó ég!" Aztán még mondta, hogy szoknia kell a gondolatot... De azóta már gyakorló, mert hogy többször is érezlek, már nagyon sokszor. És neki is igyekszem átadni az érzést, ezt a csodálatos állapotot, ezt a varázslatot...