Szia MiniPötty!
Bizony-bizony, elkezdődött a 6. hónap! Hogy rohan az idő!? Ugyan ilyen arányban növekszik a pocakom is - és még egy-két testrészem, de erről inkább hallgatok - :-) Ajjaj, már annyira mocorogsz, hogy nem győzöm bámulni a pocakomat! Bukfencezel, csuklasz, rugdosódsz és a hasam csak úgy hullámzik! Leírhatatlanul csodálatos érzés! Esténként csak fekszem a kanapén és nézlek, csodállak... Kezem a pocakomon és érzem, ahogy bukfencezel odabent. Még van helyed, de lassan már nem lesz lehetőséged így mocorogni. Már vagy fél kiló lehetsz, édes teher... :-)
Ezen a héten dolgozom utoljára ebben az évben, jövő héttől hangolódunk a karácsonyra. Apukádnak sajnos muszáj még dolgoznia, de az ünnepek már békében és remélhetőleg nem végkimerülésben telnek majd (tavaly bizony annyira kimerült szegény, hogy 25-én alig bírt magához térni). Reméljük, hogy idén már nem lesz ilyen, hiszen tavaly még az új lakásban kellett tenni-venni, idén viszont már egy kész otthonban töltjük majd a karácsonyt.
Képzeld, múlt vasárnap Apukád és az asztalos barátunk, Attila összerakták a szekrényedet! Miközben ők szorgalmasan dolgoztak, én ebédet készítettem nekik és nem mellékesen megörökítettem őket. Attila nagyon jó fej, és nagyon jó barát. Igazából tanítványom, de sajnos már régen volt alkalmunk táncolni. Ő készítette a konyhabútort is, ami pont tavaly karácsonyra lett kész. Pontosabban pénz hiányában nem lett kész teljesen, de idén befejezzük.
Hétfőn voltam a védőnőmnél. Már írtam Neked, hogy egy nagyon szimpatikus, kedves lány. Kb. 6 hetente kell hozzá mennem, ilyenkor leméri a pocakom kerületét, a súlyomat és most először meghallgattuk a szívverésedet is. A súlyom a pocakom méretével arányosan növekszik, szóval nincs gond, bár az biztos, hogy raktároztam Neked tápanyagot. :-) A szívverésedet hallgatni pedig valami csoda! Mint egy lódobogás! Hangos és erős és csak úgy zakatol!
Kedden pedig terheléses cukorvizsgálatra, illetve laborra kellett mennem, aminek a leletei jövő héten lesznek meg és azokkal megyek majd jövő héten a doktor bácsihoz. A 2 dl cukros vizet nem volt gond meginni, mert Te magad is szereted az édességet - hiszen eddig még nem szóltál, hogy ne egyik csokit -, de van, aki rosszul lesz tőle. Igazából az sztk-s labor dolgozóitól sokkal inkább rosszul lehet lenni, valami elképesztően rosszul bánnak ott az emberrel. De több szót nem is érdemes fecsérelni rájuk. Ha már ott voltam a rendelőben, elmentem fül-orr-gégészetre is, hogy megmutassam magam egy orvosnak, mert mint ahogyan már korábban említettem Neked, nagyon kiszárad az orrom és olyan, mintha el lenne dugulva. Erre mondta a védőnőm, hogy ez természetes élettani jelenség, szóval Veled biztosan nincs semmi baj - és ebben ezer százalékig biztos is vagyok -, de az én hogylétem miatt jobbnak láttam megmutatni magam egy szakembernek. A doktornő megvizsgált és azt mondta, hogy makk egészséges vagyok és hát tényleg amiatt van a légzési nehézség, mert Te cseperedsz odabent és helyet kell csinálnod magadnak. Kaptam egy olajos cseppet, amit azóta esténként használok és láss csodát: már tudok aludni éjszaka!!!! :-))) A kézgörcsök még megmaradtak, az sajnos nem olyan jó. Napközben is zavar, de éjjel arra ébredni, hogy alig tudom megmozdítani az ujjaimat, az nagyon rossz. Szedem a magnéziumot, más egyebet nem tehetek és előbb-utóbb biztosan jobb lesz ez is. Mint ahogyan azt a calcium mennyiséget is igyekszem pótolni, amit szükségesnek véltél magadévá tenni és azóta a körmöm ismét a régi. :-)
Szóval én jól vagyok, Te mégjobban, tehát aggodalomra semmi ok!
Nemrégen beszéltem telefonon pestiNagyival és kérte, hogy adjam át Neked a sok puszit, amit küld! És persze az összes nagyszülőd is puszil Téged és most ezt leírom Neked, de ha itt leszel a karomban, akkor ezerszeresen is átadom majd. Persze akkor már Ők is, mint ahogyan mindannyian, akik nagyon szeretünk és várunk Téged!
