2011. január 29., szombat

a munkának vége

Szia MiniPötty!

Ez a bejegyzés főképpen azokról az emberekről szól, akik szintén nagy-nagy szeretettel gondolnak Rád. Ők pedig a kollégáim. Pénteken dolgoztam utoljára és előző nap egy meglepetés-búcsúztatást szerveztek nekem. Tényleg meglepetés volt, mert igazából péntekre számítottam, s így a gondolataimat nem sikerült kellőképpen összeszednem, de a határidős feladatok miatt muszáj volt csütörtökre tenni.


Nagyon kedves ajándékokkal leptek meg Bennünket. Lefotóztam Neked őket, hogy láthasd, mert tényleg hasznos és kedves ajándékokat kaptunk. Akik szervezték ezt a kis búcsúztatót és kitalálták, hogy mivel is kedveskedjenek: Ildi (akiről korábban már meséltem), Orsi és Timi, nagyon kedves közvetlen kolléganőim. Ezen a fotón én vagyok a legkisebb és a legkövérebb :-)


szerintem ez egy viziló :)

Kaptál egy nagyon finom-puha takarót, aminek a közepén egy olyan víziló van, ami több funkcióval is rendelkezik. Egyrészt, amikor betakargatlak vele, te tudsz játszani az állatkával, mert mindenféle készségfejlesztő, nyomkodásra, birizgálásra alkalmas "izé" van rajta. Másrészt pedig, ha éppen nincs szükség a takaróra, akkor szépen össze lehet hajtogatni és a víziló hasába becsomagolni.







pöttyös-manós-ráncigálós :)
Aztán kaptál még egy pöttyös, kézzel-lábbal-foggal vagy bármivel fogható pöttyös-ráncigálós "izét", aminek a közepén egy manócska úszik. Érdekes, hogy ezeket a gyerek-, készségfejlesztő játékokat nem lehet a nevükön nevezni. Gondolkoztam sokáig ezen a pöttyösön is és vevő vagyok bármilyen szóra, ami kellőképpen kifejezi a funkcióját, nem vitatva ennek hasznosságát. :-)



 

És végül, de nem utolsó sorban egy gyönyörű szép fotóalbumot, aminek az elején most még nem a Te fotód van, de alig két hónap múlva már Te leszel ott. 


A lányok kitettek magukért és köszönöm Nekik. Mint ahogy az összes kollégámnak is, akik részt vettek ezen az összejövetelen és kedvességükről, törődésükről biztosítottak. 2,5 évet dolgoztam itt (és még fogok is majd), de igazából az elmúlt fél év volt az, ami közelebb hozott a kollégákhoz és igazi csapattagnak kezdhettem érezni magam. Köszönöm a jókívánságokat és remélem, hogy kapcsolatban maradunk! A legjobbakat kívánom nekik és legfőképpen kitartást! :-)

2011. január 26., szerda

7. hónap - 30-31. hét

Szia Kincs!

Hétfőn visszamentem a másik ultrahangos vizsgálatra. Az a doktor se tudott mást mondani, mint hogy a többlet magzatvíz a magas vércukorszint vagy a magas vérnyomás következménye lehet. Nos, nekem mindkettő kiváló. A vércukorszintem 5.5, a vérnyomásom pedig 117/69. Szóval normális, sőt, ez utóbbi inkább alacsonynak számít. Így tehát okot ő sem tudott mondani, csak annyit, hogy ismét javasol egy terheléses cukorvizsgálatot és vérképet. Amúgy pedig nem annyival több a magzatvíz, hanem inkább csak közepesen több, de hát ezzel kapcsolatban már megírtam a nőgyógyászom véleményét. :-)
Amúgy a 4 nap alatt is nőttél, 1920 g súlyt előlegezett Neked ez a doki. Ha így folytatod, majd' 4 kg leszel!!! Az, hogy a lábadat folyamatosan "kidugod", szinte teljesen természetes, már el sem tudnám képzelni nélküle az életemet... :-)

Szóval, jövő héttől minden héten kell majd mennem a rendelőbe valamiért. Először laborra, aztán nődokihoz, aztán ultrahangra, aztán vissza a nődokihoz. Bevallom: nem hiszem, hogy bármi baj lenne. Annyira jól vagy idebent, hogy nem tudom elképzelni, hogy valami ne stimmelne. Biztos vagyok benne, hogy azonnal jeleznéd, ha nem éreznéd jól magad, mint ahogyan eddig is jelezted, ha olyan pozícióban voltam, vagy úgy mentem, ahogyan Neked nem tetszett. 

Ilditől Odettnek :-
Végigjárom az orvosokat, végül is időmből kitelik majd, hiszen jövő héttől már nem dolgozom! :-) Ezen a héten pénteken megyek utoljára. A  kollégák miatt  picit sajnálom, mert nagyon kedvelem őket, de már eléggé elfáradtam és jó lesz pihenni kicsit a születésed előtt. Van egy nagyon kedves fiatal kolléganőm, Ildi. Az ünnepek alatt készített Neked egy ajándékot, amit a múlt héten adott oda, amikor megbizonyosodtunk afelől, hogy kislány vagy. Azt mondta, hogy ha fiú lennél, akkor még gondolkoznia kellene, hogy mivel kedveskedjen Neked. 
Íme, lefotóztam, de elhiheted, hogy ott lesz majd a közeledben, amikor megérkezel közénk... :-)

2011. január 20., csütörtök

7. hónap - 29. hét

Szia Odett!

Amilyen eseménytelenül telt az elmúlt pár hét, olyan sok minden történt ezen a héten.

A hétvégén voltunk pécsi Nagyinál, mert születésnapja volt. Jópáran voltunk, és gyakorlatilag - Veled együtt - 5 generáció képviseltette magát Apukád családjának jóvoltából. Üknagyi, Dédnagyi, Nagyi, Apukád és Te. Képzeld, pécsi Nagyitól is kaptunk egy fülbevalót, ami még az övé volt régen. Annyira aranyos az is, hogy biztosan tündér leszel, bármelyik is kerüljön majd a füledbe! :-)))) Egyébként megvettük a függönyeidhez az anyagokat is a szobádba, amiket pécsi Nagyid varr majd meg neked.

Hétfőn voltam a védő néninél, aki nagyon megdicsért, mert bár a pocakom körfogata 8 cm-t nőtt az legutóbbi (6 héttel ezelőtti) találkozó óta, mindössze 2 kg híztam. Ugyanaznap elmentünk az Önkormányzathoz is, hogy Apukád hivatalosan is elismerje, hogy az Ő gyermeke vagy. És a családi nevedet is regisztráltuk, így születésedkor a Nagy-Herédi Odett nevet kapod majd.

Csütörtökön voltunk ultrahangon is, de sajnos nem adott újabb fotót a doktornő. Viszont láttunk Téged 4D-s képen is! Még most sem hiszem el! Tisztára úgy nézel ki, mint Apukád! Úgyhogy - bár megelőlegezte a bizalmat -, most már meg is bizonyosodhatott afelől, hogy az övé vagy! :-)))) 

Folyamatosan mocorogtál, kicsit takargattad az arcod, de azért megmutattad magad rendesen. A doktornő is megjegyezte, hogy milyen nagy a pocim, és miközben vizsgált, mondta, hogy szerinte több a magzatvíz odabent és a hasam is emiatt olyan nagy. Ezért hétfőre visszarendelt egy másik ultrahangos diagnosztához, hogy ő is megvizsgáljon majd minket. De azt is mondta, hogy ne aggódjak emiatt, mert Veled minden rendben van. 

Az ultrahang után mentünk a doktor bácsihoz, aki erre annyit mondott csak, hogy ne tulajdonítsak neki nagy jelentőséget, mert bizonyossággal megállapítani azt, hogy sok a magzatvíz csak úgy lehetne, ha szépen kiöntenénk egy üvegbe és megmérnénk... és hát azt ugye nem lehet. :-) Szóval most várunk, hétfőn meglátjuk, hogy mit mond a másik doki. Azért bepróbálkozok majd nála, hogy adjon rólad képet, mert legközelebb csak valamikor márciusban kell majd mennem ismét, és őrület, hogy addig se nézegethetlek! A doktor bácsi egyébként szokás szerint semmit nem csinált, kicsit dumcsiztunk és kész. Előbb-utóbb csak megvizsgál majd, gondolom... De hát amíg nincs baj, addig nem is bánom, ha nem piszkál.

Amúgy a közérzetem teljesen rendben van, kedden beoltattam magam influenza ellen is. Az ultrahang szerint hatalmas baba vagy a "korodhoz" képest: 1807 g a súlyod, 8 cm a fejátmérőd, 5,5 cm a combcsontod... szóval szép nagy baba vagy. Ezért a doktornő azt véleményezte, hogy nem is a 29., hanem a 30. hetet töltöttük be éppen. Egyébként a többletsúlyt egyáltalán nem érzem, szóval tényleg édes teher vagy. Olyannyira nem érzem, hogy szinte el is felejtem, hogy mekkora a pocakom és lépten-nyomon neki megyek valaminek. :-)

Folyt. köv. a jövő héten, addig is légy olyan jó, mint eddig!


2011. január 13., csütörtök

7. hónap - 28. hét

Szia Pindur!

Ficánka hozzád képest egy törökülésben ülő matróna! Nagyon aktív vagy és folyamatosan feszíted a pocakom. Egyáltalán nem fáj és éppen jókor "szólsz" mindig, hogy: "Anya! Jó lenne, ha most már kicsit hátradőlnél a klaviatúra mellől és ne dolgozzál már annyit lécci!" Szóval minden rendben van! :-) Megvettük a szőnyeget is a szobádba. A függönnyel fog harmonizálni, amit majd a pécsi Nagyid fog megvarrni. Irtó klassz lesz majd az egész! 

Alapvetően eseménytelenül, sok munkával és valamennyi alvással telt el ez a hét, így újdonságot sajnos most nem tudok mesélni. Jövő héten megyek a védő nénihez és majd utána az ultrahangos doktor nénihez, majd a doktor bácsihoz. Akkor majd elmondom, hogy mi újság veled hivatalosan, bár azt már most is bizton állíthatom, hogy jól vagy! :-))))

2011. január 5., szerda

7. hónap - 27. hét

Szia MiniPötty!

Ezzel a héttel megkezdődött a 3. trimeszter, ami azt jelenti, hogy kb. 3 hónap múlva megérkezel hozzánk! Már annyira, de annyira várom, hogy elmondhatatlan! Most már több, mint 30 cm hosszú vagy (sajnos csak két hét múlva lesz pontosabb adatunk) és több, mint 1 kg. Meg kell mondjam, hogy bár biztosat nem tudok, nagyon is érzem, hogy milyen nagyra nőttél odabent! Nagyon ficánkolsz és hold-szerű alakban lubickolsz. Sokszor bokszolod a pocakomat alul és még többször feszíted meg a popsidat és a lábadat a jobb oldalamon felül. Ezek egyáltalán nem kellemetlen jelzések, inkább örömmel töltenek el, hogy életjelet adsz magadról. Persze ilyenkor erőteljes feszülést érzek, de a legeslegjobb az egészben, hogy ha rád teszem a kezem és elkezdelek simogatni, Te azonnal reagálsz rá! Szinte másodpercek alatt érzem, hogy visszagömbölyödsz és szűnik a feszülés. Ha abbahagyom a simogatást, akkor újra jelentkezel, szóval ez egy adok-kapok játék közöttünk és tudom, hogy azért csinálod, mert Neked is olyan jól esik az érintésem, mint nekem megérinteni Téged...

Képzeld, az új évbe mind a hárman mély álomban érkeztünk! Azt reméljük, hogy születésed után is olyan nyugodt kisbaba leszel, mint ezen az éjszakán, de ez a hét kissé rácáfolt a reményre. Volt olyan éjszaka, hogy a lábacskáddal annyira rugdostad a gyomrom, hogy hányingerre ébredtem. Ekkor kezdődött a mi kis (számomra) egyedülálló játékunk, szóval simogatással szépen visszaszundiztál és így én is újra el tudtam aludni. Persze ez nem két perc volt, hanem kb. 3/4 óra, no de kicsire nem adunk, nagy meg nem számít! :-)

A héten találkoztunk a csecsemős nővérünkkel Orsolyával, aki a kórházban lesz segítségünkre. Apukáddal választ kaptunk egy csomó kérdésünkre, sőt, még azt is megtudtuk, hogy a fülbevalódat is beteszi majd! Pesti Nagyid már elő is kereste az én első fülbevalómat, amit én is a kórházban kaptam rögtön a születésem után, szóval ez már ki van pipálva a listán... Mint ahogyan egy csomó minden még és ami a legfőbb, még januárban szeretnénk átköltözni az új hálónkba, hogy a Te szobádat is kialakíthassuk az érkezésedre. Erről most nem írok többet, mert a fejünkben már ezer dolog összeállt, de még minden képlékeny és a tettek mezejére csak ezután lépünk!

Maradj ugyanolyan jókislány, mint eddig, mi is nagyon vigyázunk Rád!
Szeretünk