2. hónap - 9. hét

A második ultrahang.

Mára rendelt vissza a doktornő. Kicsit izgultam, hogy mit fog mondani, mert hogy két hete azzal engedett el, hogy kisebb a petezsák, bár azt nem mondta, hogy mihez képest.

Szóval, ma is ugyanezt mondta. Meg azt, hogy igazából nem tudja az okát és nem is érti, de ne izguljak és majd a 12. héten menjek újra.

Viszont Pindur szépen növöget, már 2 cm! Őrület! És hihetetlen! :-)

Tegnap voltam a területi védőnőnél. Nagyon szimpatikus lány, részletesen elmondott egy csomó mindent és végre kérdezhettem is és válaszolt is a kérdéseimre.

Ami a közérzetemet illeti: a cicim majd' leszakad, nagyon gyakran 'kisvécézek' és nagyon ritkán 'nagyvécézek'. Nyomom a joghurtot, az mintha egy kicsit segítene, de a védőnő javasolta a Tamarin szilvalekvárt. Kipróbálom, ha nem javul a helyzet.

Amúgy minden a lehető legnagyobb rendben! :-)

2. hónap - 6. hét

Pindur!

Hát tényleg idebent vagy!? Még mindig alig merem elhinni!!! :-)

Ma volt az első ultrahang. Ott vagy és ver a pici szíved! Láttalak és hallottalak!

Fantasztikus érzés volt, azóta sem tudom letörölni a mosolyt az arcomról. :-D

Kaptam képet is rólad, az első fotó... Amit mms-ben el is küldtem Apukádnak... aki felhívott, hogy úgy, de úgy dobog a szíve és annyira boldog! És hogy vigyázzunk magunkra... :-P

Szeretem őt... és Téged is nagyon!

Ami a közérzetemet illeti: totálisan elkerülnek a rosszullétek. Mintha nem is lennék más-állapotban...

Két tünetem van mindössze: fáj a cicim (de az nagyon) és sokat pisilek. Illetve még egy van: nem nagyon tudok vécézni... :-( Ez lehet, hogy amiatt is van, mert mióta tudom, hogy van egy Pocaklakóm, abbahagytam a cigizést. Majd holnap megkérdezem erről az orvost. Már ha szóba áll velem... :-))))

2. hónap - 5. hét

 Az első orvosi vizsgálat :-(

Nincs választott orvosom és egyenlőre nem is tervezem, hogy lesz. A kerületi sztk-ba kértem időpontot Dr. Horváth Ferenchez. Nincs különösebb oka annak, hogy miért éppen hozzá.

A lényeg, hogy borzasztó nagy csalódás volt ez a találkozás... :-(

Tudta, hogy először találkozunk, de még csak be sem mutatkozott!

Kettő kérdést tett fel: hány éves vagyok és volt-e már vetélésem. Aztán megvizsgált, pontosabban kenetet vett a rákszűréshez, majd mondta, hogy jöjjek vissza két hét múlva ultrahangra, mert akkorra lesz szívhang és akkor bizonyosodhatunk meg a terhességről. Persze a tesztek (az első óta csináltam még egyet) nem hazudnak, tehát tekintsünk engem terhesnek. Aztán kiment... És még csak el sem köszönt!

Otthagyott 'Ursulával', aki megírta a beutalót az uh-ra. És ő se mondott semmit, még egy ici-pici mosolyt se tudott kicsikarni magából...

Én pedig kijöttem a rendelőből és sírtam... És most nem a boldogságtól... :-(

Annyira másként képzeltem el az első találkozásomat a terhesgondozáson! Persze lehet mondani, hogy én vagyok a bolond, mert minek színezgettem magamban 10 éven keresztül, de azért legalább egy kis minimális empátiát elvárhattam volna nem?

Na mindegy, már túl vagyok rajta.

Két hét múlva nyaralunk, úgyhogy jövő hétre kaptam időpontot az uh-ra. Lehet, hogy még nem lesz szívhang, de valami kis zsákosfrodó biztosan... ;)

2. hónap - 4. hét

Szia Pocaklakó!

Hát megismerkedtünk!? Hogy vagy idebent? Szinte hihetetlen, hogy itt vagy közöttünk! Néha előveszem a tesztet, hogy emlékeztessem magam, mert olyan aranyosan szunnyadsz idebent, hogy már-már megfeledkezem rólad. :-)

Megismerkedésünk bárki számára közönséges sztori lenne, de az én számomra a világ egyik legcsodálatosabb pillanata volt az, amikor bizonyosságot nyert a gondolat... Mert tudnod kell, hogy nagyon régóta vártam rád.

Már sejtettük, hogy valami van, mert szokatlan "tüneteket" produkáltam: fájt a cicim, néha görcsölt a pocim, de a szokásos havi egészségügyi dolog elmaradt...

Így hát július 30-án vettem egy tesztet. Nagy levegő, négy csepp és 3 másodperc. Ennyi kellett ahhoz, hogy a teszten a két csík megjelenjen. És hogy mit éreztem akkor? Először nevetni kezdtem, aztán sírni, aztán egyszerre nevettem és sírtam és olyan boldog voltam, mint még soha életemben!

Isten hozott és maradj köztünk!

a múlt

Tíz évvel ezelőtt vettem egy naplót, hogy majd abban vezessem várandóságom, illetve vágyott gyermekem első hónapjainak eseményeit.

Tíz év... Milyen hosszú idő... Hogy mennyi minden történt azóta!?

Férjhez mentem, lediplomáztam, elváltam, újra kapcsolatban éltem, munkahelyet váltottam, szakítottam, újra szerelmes lettem és már nem kézzel írok abba a naplóba, hanem bloggerkedem... :-)

Egy évvel ezelőtt, 2009. áprilisában megváltozott az életem. Két hosszú kapcsolat után, 34 évesen megismertem Őt és végre azt érzem, amire mindig is vágytam! Nyugalom, harmónia, szeretet, szerelem... kiegyensúlyozottság. És nem volt kérdés, hogy 1 év után vajon akarjunk-e kisbabát. 2010. májusában eldöntöttük és július óta már nem csak Vele, hanem egy pici pocaklakóval együtt élek, boldogan...