5. hónap - 2011. augusztus

Bizony, bizony! Odett már 5 hónapos, egész pontosan 22 hetes! 

Annyira érdeklődő, hogy idegenek szinte el sem hiszik, hogy még "csak" 5 hónapos baba. Mindent néz, mindent lát és mindent megfigyel. Nyúl a játékokért, meg is fogja őket, játszik velük, aztán pedig cserél egy másikra. Folyamatosan ülni szeretne, amit persze direkt nem engedünk neki. Megtámasztva ül egy picit az ölünkben, de nem engedjük sokáig. Eljön majd az ideje annak, hogy szépen üldögéljen, nem kell siettetni semmit. Pénteken voltunk a havi orvosi vizsgálaton, 6240 g és 65 cm. Hosszú és vékony (Apja vére, tőlem azt hiszem a természetét örökölte, szóval nem lesz könnyű dolgom.).

Szoktuk azt csinálni, hogy fekszik a hátán, megfogja a hüvelykujjam, belekapaszkodik és felhúzza magát először ülő-, majd onnan a lábával kitolja magát álló helyzetbe. Gyorsan elkapom és megölelgetem és nagyokat nevetünk. Mindezt persze csakis úgy, hogy ő húzza, illetve tolja ki magát, én egyáltalán nem emelem (tehát a kis karja hajlítva van). Pont úgy kapaszkodik, mint ahogyan egy táncoslánynak kell a partnerébe. Ezt a vezetés-követést kezdő tanítványoknak hónapokig tanítom. Persze tudom, hogy ez nála még ösztön, semmi tudatosság nincs benne, de hát milyen érdekes, hogy ezek az ösztönök eltűnnek az évek múlásával, nem?

Mozgásfejlődésében két fix dolog történt ebben a hónapban. Az egyik, hogy már szabályosan kúszik. Ébredés után a legélénkebb, olyankor állandóan vissza kell húzni a kiinduló helyre, mert pillanatok alatt a rendelkezésére álló hely maximumát bejárja.
A másik dolog pedig az, hogy 20 hetesen kinyomta magát négykézlábra! :-) Az első alkalommal sajnos nem láttam - Apukája mesélte -, de azóta volt hozzá szerencsém, mert folyamatosan gyakorolja. Persze csak néhány másodpercig tartja magát, de már az is nagy szó, hogy sikerül neki.

Elkezdtük a hozzátáplálást. Almával, tejpéppel, illetve a doktornénink tanácsára krumplival  próbálkozunk. Eddig szerencsére minden ízlett neki. A kanalat is csípi és a kaját is. Remélem így is marad és nem lesz válogatós. Mondjuk egyik szülője sem az, de hát majd meglátjuk. Nagyon cuki, ahogy eszik! :-)

És hát persze a fogzás. Nyáladzik és néha nyűgös emiatt, de eddig szerencsére nem vészes. Többféle rágóka áll a rendelkezésre (a hidegtől a keményig), de a legjobban két cucc jött be neki: a karikás csörgő, illetve a fürdős gumikacsák közül a középső méret. Jól meg tudja fogni és rágogatni őket.

De hát persze a legjobb és legfinomabb falat a kis lábacskája. Eljutott odáig, hogy bekapja a lábujjait és szopogatja. Kicsit irigykedem a rugalmasságáért, ezért néha én is megkóstolom a lábujjait. Nagyon-nagyon finomak! :-)

Augusztusban 1 hétre elmentünk nyaralni a már megszokott balatoni panziónkba, Vonyarcvashegyre. Harmadik éve megyünk oda. Érdekesség, hogy első alkalommal alig pár hónapja ismertük egymást Gáborral, második alkalommal Odett már a pocakomban volt, most pedig a karunkban. A hőség ellenére (úgy 36 °C) fantasztikus 1 hét volt! Vettem fürdőpelust, mert gondoltuk, hogy kipróbáljuk a panzióban lévő medencét. Odett annyira élvezte, hogy szinte ki sem akart jönni! Apukája karjában lubickolt, csapkodta a vizet és vigyorgott, mint a tejbetök. Jókat aludt az árnyékos kertben és persze éjszaka sem volt semmi gond.

Édesapja kb. így summázta a hetet: "Még inkább szerelmes lettem a lányomba!"
Megértem. Én is oda vagyok érte! :-)