Szia MiniPötty!
Ha azt mondom, hogy Apukáddal mindketten kissé fáradtak vagyunk, akkor nem mondom el a teljes igazságot. Múlt hétvége óta nagyon sok mindent csináltunk itthon, hogy ezen a hétvégén végre a Te szobád berendezésével tudjunk foglalkozni. Volt ablakpucolás, gardrób rendezés, szekrény matricázás és még nagyon sok minden.
Én jellemzően alig alszom. Van olyan éjszaka (a legtöbb sajnos), hogy éjjel 3 óra körül felébredek és 1,5-2 órán keresztül ébren vagyok. Egyszerűen nem tudok visszaaludni. Ilyenkor persze tök jó gondolatok jutnak az eszembe, hogy miket lehet még megvalósítani a lakásban az érkezésedig, amiket persze reggel megosztok Apukáddal. Ő bólint egyet és hümmög és csak annyit mond, hogy "persze, de előbb még... " és sorolja a valós teendőket, joggal persze. :-) Hogy miért nem alszom? Annyira keresgéled a helyedet, ami egyre kevesebb, hogy a pocakom szétfeszíted. A múltkor ültem az autóban és komolyan hátra kellett döntenem az anyósülést, hogy legalább utazni tudjak. A budapesti utakat gyakorlatilag a kezdetek óta utálod, most meg aztán pláne az értésemre adod, hogy jó lenne, ha intéznék valamit a közteseknél a minősíthetetlen útviszonyok miatt. Apukád vezet én meg nyögdécselek, mire Ő rögtön megsimogat Téged és mondja, hogy mindjárt-mindjárt, tarts ki! :-)
Persze van olyan éjszaka is, amikor végig tudok aludni, mint pl. a múlt éjszaka. Ha így van, akkor másnap tudok tevékenykedni itthon, de ha nem, akkor sajnos használhatatlan vagyok. Különben is azt vettem észre, hogy kb. délután 2-ig vagyok bekalibrálva, szóval a legpihentetőbb éjszaka után se tudok már aktív lenni ez után. De hát nem is baj, a lényeg, hogy a délelőttöket legalább hasznosan tudom eltölteni. Amúgy nagyon jól érzem magam itthon! Szeretem az otthonunkat és bár nem vagyunk még készen teljesen, lelki szemeim előtt látom, hogy miből mi lesz és már ez örömmel tölt el. És persze a gondolat, hogy pár hét múlva már közöttünk leszel...
Hétfőn voltam ultrahangon és a védőnéninél. Amint az ultrahangos dokinő rátette a pocakomra a műszert, az első mondata az volt: "hú, mennyi haja van a babának!" Atya-gatya! El sem hiszem, hogy teljesül a vágyam és "hajasbabám" lesz! Ehhez persze kellett egy jó dns is és már tudjuk, hogy nagyon hasonlítasz Apukádra. Szóval reméljem, hogy nem csak a vonásait és a jó természetét, de a haját is örökölted! Persze azt is előre tudom, hogy utálni fogod majd nagyobb korodban és vasalgatod majd a göndör tincseidet, de talán majd - és miért is ne? - találkozol majd nagylány korodban egy fess fiatalemberrel, aki megérteti veled, hogy úgy vagy a legszebb, ahogy vagy! :-)))
Az ultrahangon a magzatvízről csak annyit mondtak, hogy valamivel több, tehát a múltkori jelző, ami a plusz vérvizsgálat-igényt jelezte, már nincs. Annak a labornak egyébként ismét tökéletes lett az eredménye, szóval a cukrom is és minden más eredmény teljesen normális. Továbbra sem kell vasat szednem, szóval tényleg minden rendben van. Az uh-n már nem írtak plusz hetet a méreteid alapján, ezért írtam én is 34. hetet a címben. Szóval úgy fest, hogy tartod az áprilist, aminek igazán nagyon örülök. A dokinő szerint egy húsos, gyurmázni való, nagymama kedvence hajas baba leszel. :-)))) Egyébként kértem fotót a dokinőtől, de sajnos nem mutattad meg a pofidat, így nem volt mit lefényképezni. De sebaj, hamarosan kismillió fotót fogunk Rólad készíteni! :-)
A legutóbbi uh-n, ami 4 hete volt, 1920 g volt a becsült súlyod, a mostanin pedig már 2547 g. Hmmm... én ennyivel születtem, 9 hónapra. Szóval gyarapodsz lelkem, tényleg Apádra ütöttél! Jó persze, minden kaját szeretek és megeszek, nem vagyok válogatós. Szerencsére kívánós sem, ez is elmaradt a várandóság alatt, mint a rosszullétek. Szóval, csak szépen eszem, ami jól esik, Te pedig nődögélsz odabent. A védőnéni megmérte a súlyom és az elmúlt 6 hétben csak 2 kilót híztam és 2 cm-vel lett nagyobb a pocakom (szóval arányos, meg is dicsért). Ebből a plusz 2 kilóból Te vagy plusz 700 g és ehhez jönnek még az egyéb növekmények (cici, placenta, stb), szóval nem vagyok kétségbe esve. Azért már foglalkoztat a gondolat, hogyan fogom leadni a kilókat, mert nem akarok ilyen "mozgásképtelen" maradni, de minden úgy lesz majd, ahogyan lennie kell. Kétségbe persze nem vagyok esve, Apukád is mindig nyugtatgat, hogy nekem most az a dolgom, hogy gömbölyödjek, Neked pedig az, hogy hízzál, aztán meg majd úgyis szép lassan visszanyerem a formám.
Szóval minden rendben van velünk és továbbra is Te vagy minden gondolatunk...
