2010. december 17., péntek

6. hónap - 24. hét

Szia Gyümi!

Mizu? Tényleg olyan jól vagy odabent, mint ahogyan én azt gondolom? Mert akkor nagyon jó nekünk! :-) Voltam a héten a doktorbácsinál, vittem a labor eredményeimet. Azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendben van és nem kell semmi plusz vitamint vagy bármit szednem, mert mindenből van elég és a vércukorszintem is jó. Szóval minden jut neked, amire csak szükséged van! :-)

Egyetlen aprónak tűnő, de nagyobbacska dolog zavarja csak meg a hétköznapokat. Mégpedig egy olyan "kispatak", ami arany színben "csordogál". Kinyomtad belőlem, ez van, mit szépítsem. Egyenlőre megbirkózom vele, de nagyon remélem, hogy mihamarabb "visszafolyik" majd és nem fog többé zavarni. Eddig annyira büszke voltam Rád, hogy még nem került sor erre a kellemetlenségre, de hát mit tegyünk, ez az élet rendje.

Ezen a héten már nem dolgoztam és bevallom, kicsit el is lustiztam ezt a pár napot. Ezt-azt csináltam, de inkább semmit, mint valamit, ha érted... :-P Illetve egy dolgot mégis! Mert elkezdtem egy babanaplót szerkeszteni. Természetesen Neked, hogy ha majd nagyobb leszel, akkor kezedbe vehesd és olvasgathasd. De ha jól sikerül, akkor lehet, hogy - ha nem is a Te példányod másolatait -, de  közkinccsé teszem. Kerestem és találtam nagyszerű idézeteket és verseket, ezek közül egyet megosztok Veled.

Beney Zsuzsa: Anya dúdolja

Azt kérdezed tőlem hogyan vártalak?

Mint az éjszakára fölvirrad a nap,
mint a délutánra jön az alkonyat,
mint ha szellő jelzi a förgeteget-
ezer pici jelből tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel a nap sugarát,
fagyos téli este jégcsap illatát,
mint az alma ízét, tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még, úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat, záport a virág,
mint patak a medrét, madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel a fák az eget-
mindenkinél jobban téged így szerettelek.

Ugye, hogy milyen szép? Jaj, a szívem is megtelik az érzéssel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése