23 / 6

Bizony, fél éves lett a Kis herceg! Egy igazi tündérmanó! Annyira édes, cuki, mosolygós, vidám, érdeklődő, hogy nehéz szavakba önteni. Odettel egyszerűen imádják egymást. Nővére nagyon figyel rá. Ha nem vagyok a szobában amikor együtt játszanak (konyhából figyelem őket), ad neki játékokat, szól nekem, ha bukizott, spontán odamegy hozzá és megpuszilja, megöleli. Ha Odett éppen nincs itthon, mert valamelyik nagyanyja elvitte buszozni, villamosozni (ez most irtó menő, odavan a bkv-s utazásokért!), amíg haza nem ér, rendkívül hisztis. Egészen addig alig lehet vele mit kezdeni, amíg a nővére meg nem érkezik. Onnantól mintha kicserélték volna, újra vidám és mosolygós lesz. Kivirul, ha látja, de ez oda-vissza igaz. Ha pl. a délutáni alvásból nem egyszerre ébrednek, Odett első szava, hogy hol van Nimród? Egyből kérezkedik az ágyába, ahol megy a hancúrozás. Odett tudja, hogy milyen játékokkal játszhat Nimród és mivel nem (mert persze még mindent a szájába vesz), és azokat nem is adja oda neki, vigyáz rájuk.

 

Öcsibogyó ugyanolyan mozgékony, mint a nővére is volt ekkortájt. Egy-két eltéréssel fejlődik a mozgása, de jellemzően ugyanott tart. Anno sokat gondolkoztam rajta, hogy mi lenne - számomra - a jobb: ha Nimród nyugis, lassabban fejlődő baba volna, vagy ha ugyanolyan energikus, mint Odett és hamar nekilódulna, felállna, elindulna, stb... Nos, ezt ő eldöntötte és ez utóbbit választotta, aminek így utólag igazán örülök. Persze jobban oda kell rá figyelnem, mintha csak simán feküdne, mint egy a pici baba, de nem bánom. Nagyon jó látni, ahogy napról-napra fejlődik. Hétfőtől vasárnapig például tökéletesen megfigyelhető volt, ahogy napról-napra egyre magasabbra nyomja magát ülésbe. Mostanra már egyenes háttal ül, két kezét használva a játékok megfogásához. Már rajtpozícióban van, mint Odett is anno, de van két lényeges különbség: Nimród úgy kúszik, mint egy deszantos, hihetetlen erővel veti magát előre a kiszemelt tárgyért, amolyan delfinmozgással. Már egyik szobából a másikba is átkúszik, jellemzően még páros karmozgással, de már többször tett kísérletet a négykézlábon való váltott kézmozdulatokra, ami majd a mászás lesz. Odett viszont nem kúszott ennyit, illetve nem így. Ő a kúszást rövid ideig csinálta, hamar mászott és hát 6 és fél hónapos korában felállt. Már Nimród is nyújtózkodik felfele, hetek kérdése és rájön hogyan tud megkapaszkodni és felállni. A másik különbség pedig az, hogy négykézlábból a popsiját felemelve nyújtott lábbal áll a talpán. Így helyezi át a súlypontját ülésbe egyik oldalról a másikra, de tisztára olyan a mozdulat, mint ami majd később is lesz, amikor egyedül fog felállni.

Odett pedig? Egész nap csipog, mint egy kismadár! Be nem áll a szája, folyamatosan énekel - ami jelenleg inkább mondóka -, nagyon sok dalt ismer. A nagy kedvenc a Hopp Juliska, ha éppen nem énekli, akkor azt kell betenni a lejátszóba. Repeat all, természetesen. :-) Több versszakos dalokat tud és az agya olyan, mint a szivacs, mindent beszív és bent tart. Elég kétszer-háromszor elénekelni neki egy új dalt és már vissza is mondja. A kiejtése még nem tökéletes, de a magánhangzók és a szótagok ritmusa stimmel. No és persze táncikál egyfolytában. Csak úgy dúl benne az energia, fogalmam sincs honnan merít erőt. Én néha már csak nézem és kapkodom a fejem, Nimród persze nem különben. (Az alábbi videóban összevágtam néhány dalt, sajnos az első el van csúszva, de a többi már rendben van.)

Ők ketten együtt csodálatosak. És persze külön-külön is. Odett szófogadó, kicsit hisztizős - ilyenkor mindig kérdezem, hogy mit csinál Odett, mire a válasz, hogy hisztizik és akkor abba is hagyja -, segítőkész - segít pl. megteríteni az esti vacsoránál -, érdeklődő és elfogulatlanul állítom, hogy okos. A betűket már régóta ismeri, most már a számokat is. Persze szám-fogalma még nincsen, tehát megszámolni valamit még nem tud, olyankor elsorolja a számokat 1-től 10-ig, de felismerni felismeri őket. 

Sok játékot készítek neki. (Pontosabban a legtöbb szerepjátékos játékát én készítettem eddig, kivéve a konyhát, amit Apukám csinált neki karácsonyra.) Ennek több oka van, egyrészt költséghatékony, másrészt pedig nagyon szívesen csinálom és olyan jó látni, hogy mennyire örül nekik. Pl. wc-papír gurigából készítettem neki Bogyó és Babóca figurákat (rárajzoltam, kiszíneztem, semmi extra), de úgy el van velük, mintha a boltban vettem volna több ezer forintért. Nem mellesleg hamar pótolhatók is, már a 3. szériánál tartunk, annyit játszik velük. Tápszeres dobozból pedig Bogyó és Babóca házát is elkészítettem, illetve egy szivárványcsúszdát lépcsővel, valamint tojástartóból egy százlábút is. Extraként pedig egy hintát is, amiben rendszerint Baltazár tanyázik (a mesében ő hintázik elsőként), de már érik, hogy Sün Somát is megrajzoljam neki.

Legutóbb Teletubbie-figurákat készítettem dekorgumiból. Kicsit tartottam ettől az anyagtól, mert még sosem használtam, de rendkívül jól alakítható, ragasztható és nem utolsó sorban vízben is használható, tehát fürdés közben is tud velük játszani. Nagyon szívesen készítek neki bármit, és olyan jó látni, ahogyan játszik velük. És mivel minden játékával játszik, nem akarom elhalmozni a többi ötletemmel, majd szép lassanként kap egy-egy új játékot. Olyan könnyű neki örömet szerezni, számomra apróságnak tűnő dolgoknak is úgy örül. Pl. sima színes papírból kivágtam a nevük betűit és felragasztottam az ajtóra. Azóta is amikor ránéz, mindig kiáltja, hogy "meglepetés", mert hogy amikor készítettem kérdezte, hogy mit csinálok és azt válaszoltam, hogy meglepetést.

Nimródnak persze a játék egyelőre a rágcsálás. Mindent a szájába vesz. Nagyon korán kezdett el fogzani, 4 és fél hónapos korában kijött az alsó két középső metszőfoga, de végig alul és végig felül be van durranva az ínye. Szerintem néhány hét és a felső középső metszőfogak is előtörnek. Persze emiatt nyáladzik és nyűgös is néha, de jellemzően jól bírja. A lényeg, hogy mindig legyen valami a keze ügyében, amit rágogathat.

Szóval így vagyunk mi. Olykor nehézkesen, de boldogan! :-)