20 / 3

Odett 20, Nimród pedig 3 hónapos. Jól elmaradtam a múlt havi bejegyzéssel, de most pótolok mindent.

Nimród gyönyörűen fejlődik. 5.440 gramm és 61 cm. Kb. annyi, mint Odett volt 4 hónapos korában. Iszonyú erős és mozgékony, ebben teljesen hasonlít a nővérére. Külsőleg most már nem merném ezt ilyen kategorikusan kijelenteni. Persze van sok hasonlóság (szemük és hajuk színe), de míg Odett kerek képű volt csecsemőnek is, addig Nimródnak inkább hosszúkás feje van. A mosolyuk nagyon hasonlít és hát ezt is van lehetőség bőven látni, ugyanis Öcsibogyó is rendkívül jókedvű, mosolygós kisbaba.

(a fenti képen 2 hetes, a lentin pedig 2 hónapos)

Csak akkor hallatja a hangját, ha éhes és/vagy fáradt. Gyorsan kiismerhető volt, most már minden rezdüléséről tudom, hogy mire van szüksége. Persze eleinte sem volt igazán gond, csak hát rá kellett hangolódnom, hogy hamarabb tudjak reagálni a kívánságaira. Szeret velünk lenni a gyerekszobában. Ilyenkor leteszem a habtapira és nézelődik. Egyszer letettem hasra, hogy egy kicsit tornázzon - már 2 hetesen kinyomta magát -, és hirtelen azt vettem észre, hogy megfordult. Alig akartam hinni a szememnek, olyan gyorsan történt! Persze visszafordítottam, hogy ismét edzzen és elő is vettem a telefont, hogy videóra rögzíthessem a mutatványt. És ismét megfordult. És azóta már többször és olyan gyorsan, hogy alig lehet lereagálni. Mindezt 11 hetesen produkálta (nem mellékesen Odett 6 hetesen). Mostanában pedig azt veszem észre, hogy ha a hátán fekszik és Odett nincs a látóterében (mondjuk a feje fölötti magasságban cikázik), akkor csavarodik a kis teste, hogy láthassa. A kis Hercegnő nagy motivátor, Nimród folyamatosan követi a szemével, fejével és most már a kis testével is próbálja. Már-már annyira csavarodik, hogy azt várom, mikor fordul hasra. És ami még szintén rendhagyó, legalábbis az én tapasztalataimat tekintve, hogy nagyon szeret "álldogálni". A hónaljánál vagy a karjánál fogva tartom a súlyát, ő pedig függőlegesen tekinthet szét. Ezt nagyon szereti, amikor már kicsit nyűgösebb és "felállítom", rögtön elvigyorodik és nézelődik a maga alig több, mint fél méteres magasságából.

Odett változatlanul varázslatos. Másfél éves kora óta napról-napra bővül a szókincse. A már többször kiejtett szavakat is folyamatosan tökéletesíti, most már tisztán lehet érteni olykor, hogy mit mond. Persze ha beindul a sajátságos halandzsa nyelvén, akkor csak nézünk és figyelünk és aztán összemosolygunk, hogy mi lesz majd, ha tényleg érthetővé válik, amit mond. Mert hogy a szája az be nem áll, természetesen. A mozgása is szinte napról-napra változik. Eddig a táncolást a helyben pörgés jelentette, ami persze még továbbra is a repertoár része, de most már kibővült egy egyhelybenállós ide-oda billegős, közben rugózós, kezét elöl összefogós kombinációval. No és hát persze a hajcsavaróim! Valójában még sosem sikerült velük göndör fürtöket varázsolnom magamnak, de a lányom fantáziája által új értelmet nyertek. Pillanatnyilag ékszerként és virágként használjuk, erre teljesen tökéletes.

És hát persze folyamatosan rajzolunk. Egyre több időt tölt el az asztalnál, szerencsére Nimród etetése közben is el tudja foglalni magát (persze nem mindig) és hát a gyurma is előkerült, de azt még egyelőre inkább csak csipegeti, bár már próbálta utánozni, ahogy gömböt - szerinte labdát :-) - csinálok. A rajzok persze korának megfelelően inkább hatalmas ívű vonalak sokasága, de ha pl. egy post-it-et adok neki, akkor koncentráltan benne marad és ritkán szalad túl a papíron - ami lássuk be, nem egyszerű még ebben a korban -. Készítettem memóriakártyát is neki, magam rajzoltam különböző figurákat kartonpapírra. Ezekkel is sokat játszunk, bár még nem teljesen rendeltetésszerűen, inkább a szavakat tanuljuk. És hát a betűk... Izé..., szóval az van, hogy ismeri a betűket. Az úgy kezdődött, hogy ahhoz, hogy megtanítsam neki az Apa szót (mert mi mást is taníthat egy Édesanya elsőként, ugye?), megmutattam neki az "A" betűt a habtapin. Azt még csecsemő korában vettük, hogy majd egyszer hasznos lesz - nem gondoltuk, hogy ilyen korán -, és a választék akkor nem volt túl nagy  és hát Disney-vel nem akartuk még kábítani. Szóval megtanulta az "Apa-betűt". Aztán kérdezősködött tovább, illetve hogy a kis barátai nevét is megtanulja, elneveztem pl. a "B" betűt Barnus-betűnek, a "D" betűt Dávid-betűnek és az "E" betűt Eszter-betűnek és így tovább. Mára ott tartunk, hogy ha megyünk sétálni, megáll a parkoló autók mellett és elolvassa a rendszámokat. Pl.: a mi autónk rendszáma LEV-..., ami az ő olvasatában: labda-Eszter-vonat. És ugyanez a helyzet a bolti feliratokkal, plakátokkal vagy bármivel, ahol szöveg van. Először azt hittem, hogy Apa-mániás, mert már a SPAR felé haladva üvöltötte, hogy Appppaaaa, én meg mondtam neki, hogy Apa dolgozik, csak később jön haza, mire egyszer csak mondja, hogy séta... és mutat felfelé és így vettem észre, hogy a SPAR-t betűzi. Szóval ez van. Nem hinném, hogy zseni, inkább csak ez érdekli, illetve hát mit tagadjam, azért jól vág az esze és nagyon gyorsan megjegyzi azt, ami érdekli. Úgy fest, szerencséje van és Apukájától nem csak a göndör fürtjeit, hanem a fotómemóriáját is örökölte és hát reméljük a későbbiekben is hasznát tudja majd venni ennek.

Este 7-kor kezdődik a fürdetés, először Nimródot visszük, majd bejön hozzá Odett, majd míg én etetem és leteszem Öcsit, addig Apa pancsol, majd öltözteti és teszi le Odettet. Jellemzően este 8-kor már mindkettő alszik, ez alól inkább Odett kivétel, aki néha még énekel egy kicsit (igazából altatja magát). Persze kár lenne tagadni, hogy fáradtak vagyunk. Nimród egyszer kel éjszaka, illetve hát inkább kora hajnalban valamikor 4 és 6 óra között. Egyszer már átaludta az éjszakát, bízunk benne, hogy mihamarabb megismétli és úgy is marad. Reggel 7-korül pedig indul a verkli.

Ketten együtt bearanyozzák az életünket. Odett nem tud úgy elmenni Nimród mellett, hogy ne simogatná vagy puszilná meg. Szereti, na! :-)