8. hónap - 2011. november

Odett 7220 gramm és 70 cm. Pinduri. :-)

November hónapban a legnagyobb újdonságot Dávidka és Anyukája, Ági jelentették a számunkra. Dávid 2 hónappal idősebb Odettnél, de Odett rohamos fejlődésének köszönhetően mozgásban ugyanott tartanak (azzal együtt, hogy Dávid is mindent hamarabb csinált, mint a "szokásos"). Egymás közelében lakunk és együtt szoktunk sétálni, de a hideg beköszöntével úgy döntöttünk, hogy egy rövid reggeli sétát követően baba-mama foglalkozást tartunk a lakásban. Az első alkalom viccesre sikeredett, mert Dávid kicsit megijedt, ami viszont teljesen érthető volt.
Egyrészt, mert Odett az első babatársa, másrészt pedig idegen környezetben eresztettük őket egymásnak. A lenti összefoglaló videóban bemutatom Őt is a Kedves Olvasóinknak. Nagyon élvezzük ezeket a délelőttöket. Nagyon jó megfigyelni a két teljesen ellentétes természetű gyereket; Dávid mellett Odett olyan, mint egy kis vadmacska és jellemzően mindig az kell neki, amivel éppen Dávid játszik. Ej, de nehéz dolog ez a nevelés! Nekem a kis csajt arról kéne leszoktatnom, hogy ezt csinálja, míg Áginak a kis srácot arra kéne rászoktatnia, hogy ne hagyja. Mi persze sokat nevetünk a gyerekeken, de hát mindketten látjuk, hogy mennyi teendőnk van még! Ezzel együtt csodálatos ez a pár óra, mert hogy nekünk, Anyukáknak is sokkal könnyebb így lefoglalni őket. És nem mellékesen, rengeteget tanulnak egymástól. Dávid pl. az állásból leguggolást, Odett pedig a sík falfelületen való felállást.

Ez a 8. hónap még egy nagyon-nagy dolgot hozott számunkra! Már hetek óta meg van duzzadva az ínye: alul 2, felül 6 fog készül előtörni. Ezek közül nyert a bal alsó, tegnapra kibújt végre! Éjszaka történt és egy nyikkanás nem sok, annyi se kísérte. Érthetően nyűgösebb és érzékenyebb nap közben, de szerencsére az éjszakák változatlanok.

Elmesélek egy hátborzongató, ugyanakkor vicces történetet. Egyik hétfő estét Adri barátnőmmel töltöttem (végre, mert már elvonási tüneteim vannak, hogy eltűntek a barátnőim!). Beszélgettünk, majd szó-szót követve megkérdezte, hogy észrevettem-e már, hogy Odett olykor elnéz a távolba, de fókuszálva, mintha látna valamit (valakit????). Mondtam, hogy tulajdonképpen igen, de nem törődtem eddig vele. Mire mondta Adri, hogy a babák - állítólag - látnak szellemeket és angyalokat. Miközben ezt kimondta, felidéztem egy-egy ilyen alkalmat és konkrétan kirázott a hideg. Másnap délután, miközben uzsonnáztattam Odettet, egyszer csak elnézett a vállam mögött és amíg nem szólítottam meg, csak nézett... Konkrétan beszartam. Hirtelen megjelent előttem az öregasszony szelleme, akinek a halála után adták el a lakást az örökösei. Hogy itt van. Velünk egy szobában. És néz minket. Ijedtemben elkezdtem beszélni hozzá, hogy "ne bánts minket, mi nagyon szeretjük Odettet és mi olyan rendes kis család vagyunk és nézze meg, milyen szépen felújítottuk a lakást", meg ilyenek. Később utána olvastam és tényleg írják, hogy a babák láthatnak szellemeket és angyalokat (azt tudtam, hogy egészen piciként még az emberek auráját is látják). Miután elolvastam egy-két infót a neten, döntöttem: Odett nem szellemet lát. Hanem angyalt. Akit Gábrielnek hívnak (végül is logikus, miután az Apja Gábor, nem?). És most már beszélgetek vele, amikor Odett "elmereng". Megkérdezem Odettet, hogy mit mond éppen Gábriel? Vajon szerinte is szirénázás nélkül kéne elkezdeni az evést? Vagy hagyni kéne Anyut főzni? Stb, stb...  Szóval, mióta megszemélyesítettem, már nem félek. Sőt, örülök, hogy van (ha tényleg van), mert vigyáz Odettre, amikor én éppen nem vagyok a közelében.

Azért nem kell megijedni, nem diliztem be teljesen! Azon kívül, hogy nem tudok jól és mélyen aludni éjszaka, teljesen rendben vagyok. Ezt sem Gábrielnek tudom be (éjszaka ő is alszik, akár csak az én Gáborom), hanem még nem tudom, hogy minek. Egyszerűen 2-3 óránként felébredek, ránézek az órára, majd alszom tovább. 

A legmélyebben persze reggel, kb. 5 perccel azelőtt, hogy Odett felébred... :-)